Ismét nyakunkba vettük japán utcáit.
A mai terv a Kiyomizu-dera templom és utána egy tea ceremónia. Taxiba ültünk és elmentünk a templomba.
A Kiyomizu-templom, más néven a Tiszta Víz Temploma Japán egyik leghíresebb temploma, amely szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. A templom Kiotó Higashiyama kerületében, egy domb tetején található.
Tudni kell, hogy az odavezető út boltokkal és éttermekkel van szegélyezve. Ha ezt a templomot választjuk úticélul, kalkuláljuk bele az időbe, hogy minimum egy órát fogunk barangolni a templomhoz vezető kis boltokban.
A boltok természetesen meg vannak tűzdelve olyan helyekkel, ahol lehet enni is. Ha megéheztünk vagy megszomjaztunk bátran menjünk be és próbáljunk ki valami újdonságot. Például egy matcha fagyit vagy egy meleg mochit pálcikán.
A nézelődés jó szórakozás és miközben a szuvenír boltokat nézegetjük, vagy az érdekes embereket figyeljük, feltűnnek iskolások is tömött sorokban. Szép egyenruhákban és illedelmes viselkedéssel.
Miután a végére értünk ennek a hangulatos és színes forgatagnak, szembe találjuk magunkat a templom főbejáratával.
A templom előtere pazar lehetőség a fényképek készítésre. És mindenki ezt is teszi. Az ember csak kapkodja a fejét és megpróbálja megemészteni a látottakat. Fantasztikus a kapuszerkezet, amin keresztül a templomba be lehet jutni.
A főbejáraton való áthaladás után ugyanilyen megrendítő erejű kapuegyüttes vár bennünket. Ismét csak bámulunk és már lehet is újra előkapni a fényképezőt. Sokan készítenek képeket ezért az embernek várnia kell, hogy egy-egy remek helyre odaférjen. Ha szépen és udvariasan megkéjük a kimonóba öltözött embereket esetleg készthetünk képeket is velük.
Belépve a templom belső területére, figyeljük egymást, mert sok ember bámészkodik és a nagy bámészkodásban és bambulásban könnyen elveszíthetjük egymást is.
Csodaszépek a környező hegyek és a monumentális fa építményrendszer. Mi egy kissé ködös párás napon mentünk és annyira kellemes természetközeli élmény volt az egész, hogy itt jön rá az ember ismét, hogy mennyire elszakadtunk a természettől. A zöld ezer árnyalatát figyelhetjük meg a mohákon a fákon, bokrokon és a környező hegyeken.
A belső térben van egy háromemeletes pagoda, ami felék tornyosodik. Csodaszép épületkavalkád.
A híres kilátópontnál állva csodálhattuk meg a város panorámáját, amely lenyűgöző volt a közeli hegyeivel és a mélyben elterülő Kiotó városával. Fönn az istenek nyugalma és lent az emberek rohanó élete.
A kilátó terasz a templom egyik legfigyelemreméltóbb eleme, ami a főcsarnok előtt található és fából készült, amely 13 méterrel emelkedik a domb fölé.
A Kiyomizu fából készült tornáca minden látogató számára kiemelkedő látványosság, nemcsak a minden évszakban lenyűgöző kilátás a városra, hanem a lenyűgöző építészete miatt is. A tornác 168 faoszlopból és több mint 400 cédrusfa padlódeszkából áll, amelyeket szögek használata nélkül illesztettek egymáshoz.
Nehézkes itt képet készíteni, mert mindig zsúfolásig van emberekkel. De ha türelmesek vagyunk, akkor minden lehetséges.
Sok a turista és az iskolások.
Az egész kilátó egy hatalmas fa oszlop rendszeren áll. Lenyűgöző konstrukció.
Szépen lassan elhagyjuk a templomot és lesétálunk a hegy oldalán, de még visszatekintve remek kilátás nyílik a hatalmas templomra és még több képet készíthetünk. Érdemes a fákat és bokrokat is nézni az út másik oldalán. Igazán üdítő látványt nyújtanak.
Lefelé haladva találunk néhány kedves kis éttermet, ahol, ha megéheztünk ehetünk vagy ihatunk is valamit.
A templom másik látványossága az Otowa-no-taki-vízesés, amelynek vize három különálló részre oszlik. A látogatók a vízesés tövében elhelyezett poharakból ihatnak. Úgy tartják, hogy mindegyik pataknak más-más hatása van, például sikert, szerelmet és hosszú életet hozhatnak. A három patak közül azonban csak egyet szabad választani, mivel mohóságnak számít, ha mindegyikből innánk.
Folytatva az utunkat lefelé egy háromemeletes pagoda található. A Koyasu pagodáról úgy tartják, hogy az itt tett látogatás biztonságos és viszonylag könnyű szülést biztosít. A pagoda tetején egy sárkány látható, amely állítólag megvédi az építményt a tűztől.
Ahogy elhagyjuk a templom területét szép kilátás nyílik Kiotó városára a lombok között.
Visszatértünk a hotelbe és pihentünk egy kicsit.
A következő úticélunk egy teaceremónia volt, ahol kimonót is viselhettek a résztvevők és egyben fotózni is lehetett. Érdemes a drágább teaceremóniát választani, ahol be lehet öltözni a japán tradíciós ruhákba és lehet fotózni. Ezeket a lehetőségeket könnyen megtalálhatjuk az interneten.
Elérkezett az idő, hogy elinduljunk a teaceremóniára. Nem hagytunk sok időt, mert azt gondoltuk, ha taxival megyünk, az nem tart sokáig. Mekkorát tévedtünk. Taxit hívtunk és megpróbáltuk elmagyarázni a kedves taxisofőr hölgynek, hogy hová szeretnénk eljutni. Megmutattam a fotót a telefonomon és a címet, amit korábban kifotóztam tanulva az előzményekből. Mosolyogva bólogatott, de egy szót sem beszélt angolul csak japánul fecsegett ignorálva az egyértelmű tényt, hogy semmit sem értünk mindabból amit mond.
Elindultunk, de éreztük a bizonytalanságot a hangjából és éreztük, hogy valami nem stimmel. A hölgy kirakott valahol és japánul elmondta, hogy valahová menjünk el ahová ő már nem tud behajtani és hogy nem tud közelebb menni, vagy valami ilyesmi. Kiszálltunk, és kifizettük. Ha megtaláltuk volna a teaházat, akkor pár perccel a kezdés előtt érkeztünk volna. Sajnos mivel nem találtuk az adott címet, fejvesztve kezdtünk el keresgélni. Bementem egy boltba és ott megkérdeztem, hogy hol találjuk az adott helyet. Természetesen, mint mindig, mindenki segítőkész volt és megnézték a címet. Azt mondták, hogy ez taxival is körülbelül 11 perc. gyorsan fogtunk egy taxit és elmondtuk, hogy merre menjen. Kitett a megadott címnél. Bár késésben voltunk, de ez már nem volt gond, mert kiderült, hogy rossz napra foglaltam…
A hölgy, aki fogadott bennünket, nagyon kedves és készséges volt. Átette a foglalásunkat egy fél órával későbbre aznap estére. Megköszöntük és elmentünk átöltözni. Válogattunk a kimonók között és kaptunk egy pár fehér tabi zoknit is, amit a végén megtarthattunk. Átöltöztünk és elmentünk a teaház kertjébe képeket készíteni. Jó móka volt. Remek képeket készítettünk. Megérte a többlet kiadás.
A tradicionális japán teaház hangulata és csendje azonnal elvarázsolt minket. Nagyon szép volt a belső kert és a kis udvar. Az ember szívesen lakna egy ilyen házban. Lassan bevonultunk és elkezdődött a teaceremónia. Körülbelül 10-en lehettünk és egy hölgy volt a ceremóniamester.
Minden résztvevő kapott egy teáscsészét és egy bambusz keverőt (Chasen) és egy japán édességet (Wagashi) egy kis tányéron.
Az ügyes teamester bemutatta nekünk a hagyományos teaceremónia minden lépését. Figyelmesen néztük, ahogy a tea elkészítése művészeti folyamattá vált, majd finom ízeivel kényeztetett bennünket. A teaceremónia során megtanultuk a tisztelet és a jelenlét fontosságát, ami egyedi élménnyé tette a napot.
Különleges és érdekes volt ez a tea ceremónia. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki Japánba látogat. Nekem ez volt a második, de mind külön élmény volt. Sok mindent lehet a japán tradíciókról tanulni.
Ahogy esteledett, hazafelé indultunk a naplemente színpompájától elbűvölve. Az érzések és benyomások örvényében érkeztünk vissza a szállásunkra, ahol az emlékek gazdagsága töltötte el szívünket.
Minden nap újabb kalandokkal ajándékoz meg bennünket Japán, és ez a nap sem volt kivétel. Hálás vagyok ezért a felejthetetlen élményért, amelyet megoszthatok ebben az utazási naplóban.
Holnap újabb kalandok várnak ránk a Shōren-in templomban, de ez a nap mindig emlékezetes marad számunkra.
