Az Élő Nemzeti Kincs (Ningen Kokuhō) egy japán népi kifejezés a fontos szellemi kulturális javak megőrzőjeként (重要無形文化財保持者) elismert személyekre, Jūyō Mukei Bunkazai Hojisha) az oktatási, kulturális, sport, tudományos és technológiai miniszter által a kulturális javak védelméről szóló japán törvény (文化財保護法, Bunkazai Hogohō) alapján. Az "élő nemzeti kincs" kifejezést a törvény hivatalosan nem említi, de ez egy informális kifejezés, amely a nemzeti kincsként megjelölt kulturális javakra utal.
Japán élő nemzeti kincse Muan Nakazato (1895~1985) munka közben.
A japán kormány évente és személyenként 2 millió jen támogatást nyújt az Élő Nemzeti Kincsek számára. A támogatás teljes összegét a nemzeti költségvetés határozza meg, és 2002 óta 232 millió jen. Ezért a létező Élő Nemzeti Kincsek száma legfeljebb 116, és ha 116 Élő Nemzeti Kincs van, akkor egyetlen kiemelkedő képességű személyt sem jelölnek ki újonnan Élő Nemzeti Kincsnek, kivéve, ha haláleset miatt üresedik meg a hely. 2020. december 1-jéig 371 személyt jelöltek ki Élő Nemzeti Kincsnek, és 2021. február 1-jén 111-en még életben voltak közülük.
1947 előtt létezett a császári háztartás művészeinek rendszere (帝室技芸員, Teishitsu Gigei-in).
A kulturális javak védelméről szóló 1950. évi törvény értelmében a szellemi kulturális javak a japán történelem vagy művészet szempontjából nagy értékű drámai, zenei, művészeti és egyéb szellemi kulturális műtárgyak (2. cikk, 1. szakasz, 2. rész). A különösen fontos szellemi kulturális javakat az oktatási, kulturális, sport-, tudományos és technológiai miniszter "fontos szellemi kulturális javakká" nyilváníthatja (71. cikk, 1. szakasz).
Japán élő nemzeti kincse, Taiho Mae (1890~1977), chinkin művész, munka közben.
(arany berakásos lakkművészet)
Más szóval, a szellemi kulturális javak bizonyos művészi készségek. Azokat az egyéneket vagy csoportokat, akik e bizonyos készségek magas szintű elsajátításában magas szintű jártasságot értek el, a japán kormány ezek megőrzőjeként jelölheti ki, hogy biztosítsa fennmaradásukat. Az "élő nemzeti kincs" kifejezés a fontos szellemi kulturális javak őrzőinek kijelölt személyekre vonatkozik. Nagy megtiszteltetésnek számít, ha valaki élő nemzeti kincsnek minősül.”
Japán élő nemzeti kincseinek listája (fémmegmunkálás)
Következzen itt ennek a listának ama kis szelete amely a japán kormány Oktatási, Kulturális, Sport, Tudományos és Technológiai Minisztériuma által Japán élő nemzeti kincseiként becsült egyéni- vagy csoportban dolgozó kézműves művészek névsorát tartalmazza (工芸技術, Kōgei Gijutsu).
Jelen esetben csak a fémmegmunkálás kategóriából hiszen ez az oldal (BudoArt) a japán kardokkal foglalkozik elsősorban.
Japán élő nemzeti kincse, Gassan Sadaichi kardkovács(1907-1995)
A kézművességet nyolc kategóriába sorolják: fazekasság, textil, lakkozás, fémmegmunkálás, babakészítés, famegmunkálás, papírkészítés és egyéb. A kategóriák számos specifikusabb alkategóriára tagolódnak.
A kézművességben dolgozók egyénileg (egyéni tanúsítás) vagy csoportosan (megőrzési csoportos tanúsítás) jogosultak az elismerésre.
Lássuk tehát Japán Élő Nemzeti Kincs kardkovácsait (pirossal kiemelve):
Ha valaki kíváncsi a teljes listára más kategóriákban is, az itt megtekintheti:
Záró gondolatok:
Mivel ez egy nagyon érdekes témakör tervezem, ha időm engedi, hogy fordításokat készítsek az Élő Nemzeti Kincs kardkovácsokról, hogy minél többet megtudjunk róluk. Előfordulhat, hogy más Élő Nemzeti Kincs alkotókról is készülhetnek írások ahogy jobban elmerülök a témában.
Toshihira Osumi japán kardkovács, Japán élő nemzeti kincse(1932~2009).
