Ma reggel Narába mentünk, ami egy csodás hely rengeteg látnivalóval és remek atmoszférával. Mivel korán indultunk, aggódtam, hogy ha aznap reggel vesszük meg a jegyet, a csúcsidőben amikor mindenki dolgozni és iskolába megy, nehézkes lehet kivitelezni a jegyváltást. Ezért az előző este elmentünk és szépen kényelmesen megvettük és azt is megnéztük, hogy melyik vágányról indul. Így reggel nem kellett fejvesztve rohanni és keresgélni. Csodaszép napra ébredtünk és szépen elsétáltunk az állomásra majd felültünk a vonatra és vártunk, miközben a munkába és iskolába igyekvő embereket bámultam.
Elindult a vonat és bár rövidebb útra emlékeztem az út körülbelül negyven percig tartott, ami elég soknak tűnt, mert már türelmetlenül vártam, hogy ott legyünk.
Aztán megérkeztünk Nara állomásra, ahol a megszokott szarvasokat ábrázoló képek voltak mindenhol láthatók. Feltűnt a híres Sento-kun is az állomáson, hiszen őt mindenhol megtaláljuk Narában.
Sento-kun egy yuru-chara kabalafigura, amelyet Nara város hivatala hozott létre, hogy megemlékezzen Nara Heijō-kyō, Japán ősi fővárosa 1300. évfordulójáról 2010-ben. Sento-kun egy kedves kisfiúhoz hasonlít, akinek szarvasagancsa van, egy olyan állaté, amelyet régóta a város égi védelmezőjének tartanak.
A figurát Satoshi Yabuuchi szobrász és a Tokiói Művészeti Egyetem professzora tervezte, aki egyike volt a Nara-Heijyokyo főváros 1300. évfordulójának emlékünnepségeit szervező egyesület által felkért tizenkét vendégtervezőnek. A Sento-kun nevet több mint 14 000 nyilvános pályázó közül választotta ki az eseményt szervező egyesület.
Az állomásról sétáltunk egészen a Todaiji Templomig. Semmi nem volt még nyitva, de érdekes volt nézni ahogy a város a reggeli napsütésben ébredezik.
Valamit szerettünk volna enni és inni mielőtt az egésznapos sétának nekivágunk, így beültünk egy Starbucks kávézóba. Egy macha italra, egy kávéra és péksüteményre. A kávézó egy tóra nézett, ami szép és nyugodt látványt nyújtott.
A Sarusawa-ike (Sarusawa-tó) egy nyugodt tó Nara központjában, ahonnan kilátás nyílik a Kofukuji templom ötemeletes pagodájára.
A Sarusawa-ike egy mesterséges tó, amelyet 749-ben ástak a Kofukuji templom területén.
A legenda szerint a Nara-korszakban egy udvari szobalány belefojtotta magát a tóba, miután egy császárral folytatott szerelmi viszonyt követően kiesett a kegyeiből. Az Uneme szentélyt, a Kasuga nagy szentély egyik alszentélyét állítólag azért építették, hogy imádkozzanak a lány lelkéért (az Uneme udvari szolgát jelent). A szentély tori-kapuját a tótól elfordították, hogy a halott lány lelkének ne kelljen a tó vizére néznie.
Az eredetileg Yamato néven ismert Nara volt Japán első fővárosa és a császár székhelye. Ez meg is látszik, ahogyan sétálunk tovább. Nara olyan, mint egy kis ékszeresdoboz. Szép és elegáns épületeivel és utcáival.
Ahogy a szarvasokkal teli park felé sétálunk, megérkezünk a Kofukuji Templomhoz. Meglátjuk az első szarvasokat, akik elvétve már itt is bóklásznak. Igen, ez Nara. Szarvasok és csodás történelmi épületek.
A több mint 1300 éves múltra visszatekintő Kohfukuji Japán egyik legrégebbi és leghíresebb buddhista temploma.
A Kofukuji a Nara és Heian-korszak nagy részében a legerősebb arisztokrata klán, a Fujiwara család temploma volt. A templomot a fővárossal egy időben, 710-ben alapították Narában. A Fujiwara hatalmának csúcspontján a templom több mint 150 épületből állt.
A Fujiwara klán emblémája:
A templomban több nagy történelmi értékű épület található, köztük egy ötemeletes pagoda és egy háromemeletes pagoda. Az ötemeletes pagoda 50 méterével Japán második legmagasabb fapagodája, mindössze hét méterrel alacsonyabb, mint a kiotói Toji-templom ötemeletes pagodája. A Kofukuji pagoda Nara nevezetessége és szimbóluma is egyben. Először 730-ban épült, és legutóbb 1426-ban építették át. A nagyközönség számára egyik pagoda sem látogatható.
Tovább sétálva elérjük a Nara parkot és még több szarvast látunk, akik a parkban sétálnak és pihennek, vagy éppen eledelét kuncsorognak a shika senbei-ért, a szarvasoknak szánt speciális kekszekért, amelyeket körülbelül 200 jenért árulnak.
A Nara Park látogatásának egyik legérdekesebb aspektusa a nagyszámú szarvas (körülbelül 1200), amelyek általában a környéken kóborolnak. Ezek a szarvasok általában hozzászoktak az emberekkel való érintkezéshez, és gyakran élvezik a turisták figyelmét. A helyi kormányzat védi őket, és a közeli Kasuga-szentélyhez kapcsolódóan szentnek tekintik őket.
Ha valaki úgy kívánja, a parkban a helyi árusoktól speciális rizskekszet vásárolhat, amellyel megetetheti a szarvasokat.
A szarvasok etetésekor szükségünk lehet egy menekülési tervre, mivel köztudottan elég agresszívak tudnak lenni a táplálékszerzés során, és nem ritkák azok a történetek, amelyek szerint ruhából vagy táskából harapnak ki darabokat. Egyes szarvasok még azt is megtanulták, hogyan kell meghajolni az emberek előtt az ételért.
Annak története, hogyan váltak Nara szarvasai szent állattá, a Nara-korszakra (Kr. u. 710-794) nyúlik vissza, amikor a japán civilizáció fővárosa Nara város területén jött létre. Abban az időben isteni védelmet kértek az új főváros számára, és a hatalmas villámisten, Takemikazuchi segítségéért könyörögtek. Takemikazuchi a hívást meghallgatva elhagyta a Kashima-szentélyt, és egy nagy fehér szarvas hátán lovagolt Narába, ahol a Kasuga-szentélyben foglalt új lakhelyet. Az isten azóta is védelmet nyújt, és a környéken élő szarvasokat Takemikazuchi és szarvasa iránti tiszteletből szentnek tekintik. A múltban a Nara szent szarvasainak megöléséért halál volt a büntetés.
A park kellemes árnyas és minimum egy fél órát el lehet itt tölteni. Barátkozni és etetni a szarvasokat és jól szórakozni azon ahogy a szarvasok más embereket terrorizálnak (vagy bennünket).
Folytattuk a sétánkat és útközben vettünk egy macha fagyit ami mindig üdítően hat a meleg időben.
Lassan elértük a Todaiji Templomot. Azért mondom, hogy lassan, mert oly sok minden kötötte le a figyelmünket útközben, hogy ez igencsak megnehezítette a haladást. A pezsgő élet igazán figyelemreméltó Narában.
Ahogy közeledünk a Todaiji templomhoz, áthaladunk a Nandaimon-kapun, ami egy nagy fakapu, amelyet két vadnak tűnő szobor őriz.
A Nagy Déli Kapu két izmos őrzője, közismert nevükön a "Tōdaiji két királya", monumentális alkotások, amelyeket állítólag mindössze hatvankilenc nap alatt faragtak Unkei és Kaikei szobrászok irányításával. Mindkét szobor magassága valamivel több mint 8,4 méter.
A szobrokat a kapuval együtt nemzeti kincsnek nyilvánították. Az idevezető utunkon közel a bejárathoz a szomszédos Nara parkból néhány szarvassal is találkozhattunk.
Áthaladva a Nandaimon-kapun, meglátunk két hatalmas kezet.
A Todaiji előtti múzeum bejárata mellett a híres Nagy Buddha-szobor kezének élethű másolata mellé állhatunk, hogy még jobb benyomást szerezzünk a szobor hatalmas méretéről.
Ha az emberek Narára gondolnak, általában két dolog jut eszükbe: a narai szarvasok és a Todaiji templom Nagy Buddhája. Ezeket mindenképpen meg kell néznie annak, aki Narába látogat.
A Todaiji ("Nagy Keleti Templom") Japán egyik leghíresebb és történelmileg legjelentősebb temploma, Nara egyik nevezetessége. A templomot 752-ben építették Japán összes tartományi buddhista templomának főtemplomaként, és olyan hatalmasra nőtt, hogy 784-ben a fővárost elköltöztették Narából, hogy csökkentsék a templom befolyását a kormányzati ügyekre.
A közelmúltig a Todaiji főcsarnoka, a Daibutsuden (Nagy Buddha-terem) tartja a világ legnagyobb faépületének rekordját, annak ellenére, hogy a jelenlegi, 1692-es rekonstrukció az eredeti templomcsarnok méretének csak kétharmada. A hatalmas épületben található Japán egyik legnagyobb bronz Buddha-szobra (Daibutsu). A 15 méter magas, ülő Buddha mellett két bódhiszattva áll.
A Daibutsuden-teremben több kisebb buddhista szobor és az egykori és jelenlegi épületek makettjei is megtekinthetők. Egy másik népszerű látványosság egy oszlop, amelynek talapzatán egy lyuk van, amely akkora, mint Daibutsu orrlyuka. Azt mondják, hogy aki át tudja magát préselni ezen a nyíláson, az a következő életében megvilágosodásban részesül. Sajnos a mi esetünkben ez nem volt kivitelezhető, mert a Covid után a nyílást lezárták, így nem lesz részünk a következő életünkben a megvilágosodásban. Talán majd ebben az életünkben…
Remélhetőleg hamarosan újra nyitják és ismét ki lehet próbálni.
A csarnokban lévő Nagy Buddhát minden évben megtisztítják. Erre a rituáléra évente egyszer kerül sor, hogy eltávolítsák a port a szoborról. Mindig egy héttel az Obon fesztivál előtt kerül rá sor, amikor az emberek eljönnek, hogy leróják tiszteletüket az őseik előtt.
Ezt a tisztítási rituálét "Onugui"-nak hívják, amely szó a "test" és a "tisztítás" szavakból áll.
A Todaiji templom novembertől márciusig naponta 8-16.30 vagy 17.00 óra, áprilistól októberig 7-17.00 vagy 17.30-ig látogatható. A Todaiji Nagy Buddha-csarnokába és a Todaiji Múzeumba szóló közös jegy jelenleg 800 yen, vagy csak a Nagy Buddha-csarnokba való belépés 500 jen.
Belépve a csarnokba az egyik leg impozánsabb kép tárul a szemünk elé, amit eddig életünkben láthattunk. Lenyűgöző szépség és fantasztikus méretek.
Lassan körbesétáltunk nem egyszer, de számtalanszor, mert nem bírtunk betelni a látvánnyal.
Aztán lassan kimentünk ismét a tűző napra és szépen komótosan visszasétáltunk az állomáshoz. Az utunk során még megszemléltük a szarvasokat és a sok érdekes embert és épülett. Csodás pezsgő élet van itt Narában. Ha az ember csak úgy leül egy padra és a turistákat és a helyi lakosokat szemléli, akkor sem unja el magát egyhamar. Lassan haladunk a lemenő nappal és ez egy tökéletes aláfestése a mai nap végének.
Nara elhagyása után csak ültünk a vonaton, de a város varázsa még sokáig velünk maradt. A kupéban visszaidéztük az ott töltött idő felejthetetlen pillanatait. Aztán csak fáradtan bámultunk kifelé a lemenő napba és néhányan el is szunnyadtunk a hazafelé úton. Kellemes nap volt tele kalandokkal és már mindannyian vártuk, hogy mit hoz a holnap, milyen új kalandokat tartogat számunkra.
