2016 egy felejthetetlen élmény volt számomra ugyanis először jártam japánban.
Egy harcművészeti egyesülettel mentem, amelynek én magam is a tagja vagyok. Csodálatos és elmondhatatlan utazás volt, amelyet csak azok érthetnek meg, akik már jártak japánban.
Fantasztikus látogatást tettem Kiotóban, Tokióban és Narában. A legemlékezetesebbek mégis a harcművészeti szemináriumok és a bemutatók voltak, amelyeken részt vehettem. Rengeteg érdekes emberrel találkoztam a világ minden tájáról és kiváló bemutatókat tekinthettem meg. Hatalmas élményekkel és tapasztalattal tértem haza és megfogadtam, hogy mindenképpen visszatérek.
Van egy régi mondás, miszerint, ha elutazunk egy másik országba és onnan visszahozunk egy követ, akkor visszatérünk ismét az adott országba. Nos, én hoztam haza Japánból egy pár követ. Remélem ismét visszavisznek.
A következő utazás 2020-ra esett volna és már izgatottan vártuk az utazást, de a Covid keresztülhúzta a számításainkat. Az út már ki volt fizetve, minden le volt foglalva és az összes rendezvény el volt rendezve, de a Covid minden tervünket keresztül húzta. Pedig milyen remek lett volna 2020-ban kiutazni a japánban rendezett olimpia idején… (Vagy nem.)
Három év idegőrlő várakozása után végre úgy látszik, hogy sikerül ismét kijutni. Természetesen minden drágább lett. A szállás a repülőjegy és minden más is.
Ebben az évben „csak” Kiotóba megyünk, természetesen meglátogatjuk Narát is és a szarvasokat csak úgy, mint 2016-ban.
Mit viszünk magunkkal az útra?
Nehéz dolog eldönteni, hogy mit érdemes vinni és mit érdemes itthon hagyni. Nos, mivel ez főként egy harcművészeti szeminárium és rendezvény ezért a legfontosabb az edzőfelszerelés és a rendezvényhez szükséges ruhatár és kardok.
1x fekete iai gi és hakama szett.
1x Fehér iai gi és hakam szett.
1x Embu gi és hakama szett.
1x Öltöny a rendezvényekhez.
Természetesen ezekhez vinni kell egy vasalót is, mert nagyon szigorúan veszik a megjelenést és nem biztos, hogy lesz a hotelben.
Ezen kívül egy fegyver táska, amely 4 darab Iaito kard tárolására alkalmas.
A határon lehet, hogy ellenőrzik a táska tartalmát, mint 2016-ban. Amit egy mágnes segítségével végeztek el. A japán Iaito kardok ugyanis cink és alumínium ötvözetből készülnek, ezért nem tapad rájuk a mágnes. A fegyvertartás ugyanis kifejezetten szigorú japánban:
„Az engedéllyel nem rendelkező kovácsok által készített kardok (beleértve minden gépi készítésű kardot) tilosak magánszemélyek számára. A japán katonai kardok legálisak Japánban, ha hagyományos anyagokból és módszerekkel készültek, mivel az ilyen módszerekkel készült kardokat nem csak fegyvernek, hanem műalkotásnak is tekintik. A tömeggyártási módszerekkel előállított kardokat kizárólag fegyvernek tekintik, és ezért illegálisak.”
Tehát a kardjainkat is magunkkal kell vinnünk, mert szükségesek a gyakorláshoz és a bemutatóinkhoz.
A ruhatárunkat úgy érdemes összeállítani, hogy ha lehet ne hozzuk vissza mindet csak a legfontosabb dolgokat. 2016-ban csak olyan dolgokat vettem, amiket otthagytam japánban és csak az öltönyt és az edzőfelszereléseket hoztam vissza.
Hiszen mindenféle más csodával töltöttem meg a bőröndjeimet…még így is 300 dollárt fizettem a túlsúlyra, de kit érdekelt akkor.
Fontos még a kamera vagy más videó és fénykép készítésére alkalmas eszköz(ök) összeállítása az emlékek megörökítésére.
Hogyan készüljünk fel egy japán harcművézeti szemináriumra?
A felkészülésünk már 2019 óta folyik. Három demonstrációra kerül majd sor az ottartózkodásunk ideje alatt. Ezek kiemelkedően fontos bemutatók. Kettő ebből a Kyoto Butokuden csarnokban.
„Az egykori Butokuden-csarnok Japán legrégebbi harcművészeti előadóterme, mivel 1899-ben épült a főváros Heian-kyo-ba költözésének 1100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek részeként, és Japánban a jelentős kulturális javak közé sorolták.”
Azt kell mondjam, hogy már először is elmondhatatlan élmény volt erre a padlóra lépni és hihetetlen megtiszteltetés.
A harmadik bemutató lesz a legfontosabb bemutatóm egész az egész életemben. Talán túlzásnak tűnhet, de nem az. Erről jelenleg még nem beszélhetek, de ha valóban megtörténik természetesen beszámolok róla itt az oldalamon.
Tehát a felkészülés nagyon fontos ezekre a bemutatókra, mert több százan fogják nézni őket vizslató szemekkel. Fontos, hogy az ember mentálisan és fizikálisan is készen álljon egy ilyen bemutatóra és megpróbálja a legjobb formáját prezentálni.
A felkészülés része a meditáció az edzőterembe járás és a csoportos gyakorlás az edzőteremben. A gyakorlásunk része, hogy miként lépjünk be a csarnokba, hogyan történik a nyitó és záró etikett és hogy ki hol helyezkedik el a csarnokban. Nagyon fontos része ez a felkészülésnek, mert a bemutató előtt olyan ideges az ember, hogy azt sem tudja, hogy merre van az előre vagy hátra.
Mit csinálunk a szabadidőnkben.
Izgatottan várom az egésznapos sétákat. Az igazat megvallva, nagyon kimerítőek és a 2016-os látogatásom alatt sokat fogytam mert nem igazán találtam számomra megfelelő ételeket. Bevallom, a japán konyha nem az én ízlésemnek való…
Tehát valószínűleg meglátogatjuk az alap dolgokat ismét:
Amiket igazán várok az a A To-ji templom bolhapiaca, ahol mindenféle kincset lehet találni.
Aztán jó lesz ismét résztvenni egy tea ceremónián, ami nagyon érdekes volt már az első alkalommal is. Kíváncsian várom, hogy milyen kardok és felszerelések lesznek a Tozando boltjában. Szintén várom a régiségboltokban való kalandozásokat.
Narában van a Gassan család kovácsműhelye, ami a listámon kiemelt helyen van. Remélem sikerül ellátogatni oda is.
Szintén a terveim között szerepel, hogy kipróbáljam a Kyudo-t. A booking.com oldalon lehet foglalni egy egyórás foglalkozást potom 21 fontért (9000 huf). Meglátjuk mit szólnak a többiek.
Nos egyelőre ennyi. Megpróbálok minél több képet készíteni és videókat. Hátha mást is érdekel.
