Üdvözöljük a hírlevél egyéves jubileumi kiadásában!!!
Szeretném azzal kezdeni, hogy őszinte köszönetemet fejezzem ki a világhírű Tom Kishidának a címlapfotóért.
Őrületesen elfoglalva!
Kiderült, hogy április végén elég sok minden történt, és egész májusban is. Először is, az előző számban említett tévéműsor egy traumatikus élményt jelentett számomra a forgatás ideje alatt. Azt mondtam, hogy mások példáját követve nem nézem meg a kész műsort, de a kíváncsiság felülkerekedett rajtam. Nos! A vágócsapat és a műsor készítői abszolút elképesztő munkát végeztek. A műsort nézni sokkal szórakoztatóbb volt, mint szerepelni benne. Úgy éreztem, hogy sokkal játékosabbnak kellett volna lennem a forgatás alatt ahelyett, hogy annyira ideges lettem volna. A műsor a végén annyira jó volt, hogy sokkal pozitívabban álltam hozzá a jövőbeli szereplésekhez a japán televízióban.
A humorista, akivel együtt léptem fel, Kotouge Eiji, nagyon vicces, kedves és türelmes volt velem. Miután láttam a műsort, és láttam, hogy én is szerepelek az anime karakterekkel interakcióba lépve, úgy éreztem, hogy valóban kiérdemeltem néhány menő pontot.
Odawara és Hakone
Újra úton! Úgy tűnik, Japánban túl sok a nemzeti ünnep. Azt mondják, hogy sok japán nem veszi ki minden szabadságát évente. Azonban két hosszú nemzeti ünneppel, mint az Aranyhét és az Ezüsthét, és havonta egy-két nap, és talán már tényleg nincs is szükség kivenni az egész éves szabadságot. Az Aranyhét a bankszünnapok sorozata minden év május elején. Alapvetően Japán egy hétig zárva tart. Ez jobb, mint régen volt, mivel a legtöbb dolog tényleg zárva tart, és még pénzt is nehezen lehet kivenni a bankból és a bankautomatákból.
Idén Odawara-ban és Hakone-ban voltam az Aranyhéten, rövid látogatást tettem Odawara várában. A vár már a Kamakura-korszak óta erődítményként szolgált, és a terület átment több klán kezén is. A leghíresebb közülük azonban a Hojo klán volt, amely a várat a következő évszázadokban öt generáción át birtokolta, és még Uesugi Kenshin és Takeda Shingen ellen is kitartott. Azonban több földrengés, majd a Meiji-restauráció után a kastélyt lerombolták. Azonban később 1960-ban újjáépítették a jelenlegi formájában. Ma is a minden díszítő mon a Hojo kláné.
Elhagytam Odawara-t, és Hakone felé vettem az irányt, majd felmentem a hegyekbe egy melegvizes fürdőhelyre. Amíg ott voltam, felfedeztem egy kis Ninja kávézót, a Fuma Ninja Café-t. A személyzet nindzsáknak volt öltözve, és egyszer sem estek ki a szerepükből. Viszont panaszkodtam, hogy egész idő alatt láttam őket. Rengeteg nindzsa szuvenírt árultak, és még részt is lehetett venni a Shuriken dobásban.
A Shinsengumi fesztivál.
A tokiói Hino Cityben minden évben megrendezik a Shinsengumi fesztivált. Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket az én szekciómban a Japan-Forward nevű weboldalon a Sankei Shinbun rovatban egy kard felfedezéséről, amelyről azt hitték, hogy Kondo Isami tulajdona volt: A Shinsengumi parancsnoka Kondo állítólag egy Kotetsu penge tulajdonosa volt. Megoszlanak a vélemények arról, hogy egy olyan ember, mint Kondo, aki nem volt szamuráj családból való, hanem szerény sorból jött, lehetett-e egy igazi Kotetsu pengéje? Így az a bonyolult kérdés, hogy Kondo Kotetsu pengéje valóban egy gimei penge lehetett-e szintén a legenda részévé vált.
Sokkal több van ebben a történetben, mint amit e havi hírlevelünk nyitó hírrovatában elárulhatok, de az elmúlt két évben végigutaztam Japánt, követtem ezt a történetet, és felvételeket készítettem egy tervezett Youtube videóhoz, amely valójában már dokumentumfilm hosszúságúvá vált. Azonban a rákműtétem és egy merevlemez meghibásodása miatt, (amelyben elvesztettem néhány értékes felvételt) a projekt nagyon megkésett, de továbbra is folyamatban van. A kutatás részeként több alkalommal is meglátogattam Hino Cityt, ami a Shinsengumi szülővárosának számít. Számos butik található itt Shinsengumi múzeumokkal, amelyeket a Shinsengumi leszármazottai vezetnek. Hino külterületén található egy csodálatos Hijikata Toshizo szobor és egy Megumi Hijikata által vezetett Hijikata Toshizo Múzeum.
Ez alkalommal a Tennen Rishin Ryu kenjutsu bemutatóját mentem filmezni a Yasa szentélybe, ahol a Tennen Rishin Ryu dojo eredeti tagjai is bemutatót tartottak. Látható volt még egy emléktábla és rajta két bokuto (fakard), és rá volt írva a dojo összes eredeti tagjának neve köztük Kondo Isami, Inoue Matsugoro és Genzaburo testvérek. A plakett általában nincs kiállítva, de a bemutatóegy időben volt egy különleges a fesztivállal, ezért kiállították. Az emléktáblán lévő bokuto-k nem az eredetiek, mivel azokat ellopták, de a tábla még mindig sértetlen.
Inoue Masao a Hino-ban lévő Inoue Tennen Rishin Ryu dojo vezetője, aki közvetlen leszármazottja Matsugoro-nak. Olyan technikákat mutattak be, amilyeneket a falu vezetője, és egyben a dojo tulajdonosa rögzített, (és aki egyben Hijikata Toshizo sógora is volt: Sato Hikogoro). Sato dojo-ja, KondoTennen Rishin Ryu vonalának védnöksége alatt állt, és Kondo is rendszeresen tanított ott. Úgy gondolják, hogy Kondo és Hijikata itt ismerkedtek meg egymással. Matsugoro később megnyitotta az Inoue dojo-t, amelyet ma Masao vezet.
A fesztiválon összefutottam egy barátommal, akivel már korábban is találkoztam, és aki egy fantasy filmet készített Kondo-ról és Hijikata-ról és néhány meteoritból készült kardról. A filmjéből az egyik színész részt vett a bemutatókon egy másik harcművészeti frakció tagjaként. A főszereplő, Minamoto Koshiro, aki Hijikata Toshizo-t alakítja a filmben, szintén ott volt. Minamoto san már más kardos eseményeken is részt vett, de még sosem mutatkoztunk be egymásnak. Kiderült, hogy éppen Hino-ban ebédelnek és élőben közvetítették volna egy Minamoto san-nal való kérdezz-feleleket. Megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e, csatlakozni és részt venni a közvetítésben. Nagyon finom soba ebédet ettünk, és a beszélgetések nagyon jó hangulatban teltek és érdekesek voltak.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen közel vagyok ezekhez a történelmi helyszínekhez és eseményekhez. Nagyon más, mintha csak könyvekben olvasnám. Találkozhatok a leszármazottakkal, személyes és családi történeteket hallhatok, amelyek sokkal többet adnak vissza a történelemből. Emberi érzéseket adnak a történeteknek, szemben a szenzációhajhászással, filmekkel és drámákkal.
Olvastam ezen emberek szavait, és a honfitársaim nyomdokain jártam:
Earnest Satow, Algernon Freeman-Mitford, Sir Harry Parks, és jártam annak a templomnak a területén, ahol Sir Rutherford Alcock-ot megtámadták. Követtem azt az utat is, amelyen Charles Lennox Richardson és társai menekültek, onnan, ahol megtámadták őket, egészen addig a pontig, ahol leesett a lováról és meggyilkolták. Láttam Gotoba császár halotti máglyájának valódi maradványait, és a kezemben tartottam egy poharat, amely állítólag az övé volt. Ültem azon a területen, ahol Sakamoto Ryoma-t meggyilkolták, és sétáltam ugyanazokon a folyosókon, amin a Shinsengumi, és a kezemben tartottam a kardjaikat. Egyfajta furcsa ellentmondás ez, én az ő életüket mutatom be, de százötven évvel ezelőtt a saját életemet is halálos veszély fenyegette volna itt.
Ez a közelség az, ami az egészet életre kelti és amíg még van benne élet, addig meg akarom próbálni érezni és megörökíteni.
Hino után Hijikata Toshizo nyomait kezdtem el követni Hakodate-ban Hokkaido szigetén és annak környékén, de ezt a történetet egy másik hírlevélben meséjük el.
Néhány nappal a Minamoto san-nal való találkozásom után ismét kapcsolatba lépett velem, és meghívott egy sumoversenyre egy volt sumo birkózó ismerősével. Volt ott egy kiállítás is a sumo-ról és egy Yokozuna birkózóról, akit Hakuho-nak hívnak. A kiállításon kiállítottak egy Tachi-t is, amit azért kapott, mert Yokozuna lett, és volt egy nagy kép róla, amint Matsuda Tsuguyasu kardkovácsmesterrel kalapálja az acélt. Miután végignéztük ezt a csodálatos és pompás versenyt elmentünk egy jól ismert Chanko étterembe a Sumida kerületben, közel a sumocsarnokhoz. A Chanko egy olyan étel, amely a sumo birkózókhoz kötődik. Az étteremben nagyon kedvesek voltak, és a tengeri ételektől való idegenkedésemet is figyelembe vették. Az ételek első osztályúak és nagyon finomak voltak.
Minden Japánról
Gyakran mondják, hogy a dolgok háromszorosan jönnek (vagy talán négyszeresen!). Köszönet Mac Salman-nak, aki a Maction Planet Japan túraoldalt vezeti, és a Kanpai Planet Youtube-oldalt, hogy interjút készített velem az All About Japan számára. Az alábbiakban itt olvashatjátok el az interjút.
A skót szamurájok rendje
Nagy örömömre szolgál, hogy megkaphattam az OSS Taisho (General) kitüntetést a Skót Samurai Rendtől, az Egyesült Királyság és Japán kulturális kapcsolataiért tett szolgálataim elismeréseként.
A Skót Szamuráj Rend egy olyan díjakat adományozó csoport, amely Thomas Blake Glover (1838-1911), skót kereskedő életén alapul, aki Japánban élt a viharos Bakumatsu és Meiji korszakok alatt. Ő szállított a Meiji-restauráció idején modern fegyvereket és hadihajókat a Satsuma csoportnak és a Choshu csoportnak, és segített a Choshu Five-nak a Londonba való elutazásukhoz. Ezen kívül számos fontos hozzájárulást tett Japán modernizációjához is még a Meiji-restauráció előtt a gőzmozdonyok bevezetésével. Az, hogy mélyen ismerte a Japán kultúrát, és az a képessége, hogy látta a nagyobb összképet vezetett ahhoz, hogy megszegte Tokugawa törvényeit és a Nagy-Britanniával kötött szerződéseket, hogy elősegítse a Meiji restaurációt. Meggyőződésének eredményeként ő vált felelőssé az első császári hadihajóért, amelyet az új Meiji-kormány rendelt meg, és amelyet Aberdeen kikötőjében építettek meg. Japán modernizációjához való hozzájárulása megszámlálhatatlan. A Felkelő Nap érdemrendjével tüntették ki. Tokióban hunyt el 1911-ben.
Az ő önzetlen, kultúrákon átívelő befolyása az OSS díjainak az alapja, amellyel egyéneket és csoportokat ismernek el. A rendet Ronnie Watt Sensei (karate 9. dan) alapította, OBE, ORS, és a védnöke Lord Charles Bruce (Elgin 12. grófja), aki Robert the Bruce leszármazottja.
Nagyon hálás vagyok, hogy a Skót Szamurájok Rendje elismerte munkámat, és különösen örülök, hogy a platina jubileumi évben kaptam meg a díjat. Továbbra is arra fogok törekedni, hogy egy kard formájú hidat építsek Japán és a világ többi országai között.
Ono Yoshimitsu: Juka-Choji mester
Ono Yoshimitsu-t 2004 óta ismerem. Kértem tőle egy bemutatkozást, amikor a Japánok Kard által tartott: A Yoshihara hagyomány kiállítást szerveztem, a Csendes-óceáni Ázsia Múzeumban, Pasadenában, 2005-ben. Anélkül, hogy nagyon jól ismert volna, kölcsönadta nekem az egyik Yamatorige utsushi-mono Tachi kardját és egy saka-choji wakizashi-t. Azóta számos alkalommal kezeskedett értem és amikor lehetőséget kaptam, hogy részt vehessek a Mesterkurzuson a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben, Ono san volt az egyik referenciáim, és írt számomra egy ajánlólevelet a jelentkezésemhez.
Ono san hivatalos neve Yoshikawa Mitsuo. Ono volt a születési neve, de felvette felesége nevét a Yoshikawa-t, hogy a Yoshikawa-vonalat továbbvigye, de megtartotta az eredeti vezetéknevét, amikor kardkovács lett.
Ono san egyedülálló abban a tekintetben, hogy ő volt az első, aki egy év alatt ötször nyerte el a Takamatsu herceg különdíjat egymás után (rajta kívül csak egyetlen kovács nyerte el ötször a díjat, de nem egymás után).
Nem csak a Bizen-den iskola tanulmányozásának szentelte magát, hanem a Juka-choji Hamon tanulmányozásának is. Sok év kutatás és kísérletezés után egy utsushi-mono-t készített a híres Yamatorige kardpengéről, amely mérföldkőként fog bevonulni a japán kardok történetében.
A modern kovácsok célja még az utsushi-mono készítésénél is az, hogy ne csak megpróbálják újra alkotni a korabeli kovácsok és iskolák technikáit és érzeteit, hanem a saját művészi jellegzetességeiket is megpróbálják belevinni az alkotásba. Ez nem különbözik attól a sok történelmi kovácstól, akik a saját korszakukban és hagyományaik szerint dolgoztak, de mégis egyénileg azonosíthatóak a saját hagyományaik alapján. Ono san olyannyira sikerrel járt, hogy a Juka-Choji stílusa Japánban Ono-Choji néven vált ismertté.
PM: Paul Martin
OY: Ono Yoshimitsu
PM: Ono san, köszönöm szépen, hogy megengedted, hogy interjút készítsek veled a Japanese Sword hírlevél számára.
PM: Hogyan találkozott először a japán kardokkal?
OY: Amikor iskolás voltam, az idősebbik bátyám kölcsönkért egy kardot a szomszédtól, hogy megnézze azt, és megengedte, hogy én is a kezemben tartsam. Ez volt az első alkalom, hogy kardot fogtam a kezemben. Ez egy Bizen tartománybeli Kiyomitsu kard volt. Hihetetlenül megérintett és később egész életemben érdeklődtem a japán kardok iránt.
PM: Mi volt az a katalizátor, ami ahhoz vezetett, hogy kardkovács lettél?
OY: Nem volt katalizátor, már régóta érdeklődtem a japán kardok iránt, és annak filozófiája szerint éltem, mint ahogyan az ember bármely érdeklődési körének filozófiája szerint kell élnie.
PM: Ki volt a tanárod, és hogyan kerültél az iskolájukba?
OY: Elhatároztam, hogy kardkovács akarok lenni, ezért felvettem a kapcsolatot a híres szerzővel, Ono Tadashi-val, aki számos könyvet írt a japán kardokról és modern kardkovácsokról szóló összeállításokat is készített. Elvitt a Yoshihara testvérek, Yoshindo és Shoji (Kuniie III) tokiói kovácsműhelyébe. A Yoshihara testvérek nagyon ismertek és sikeresek voltak. A Yoshihara testvérek Yoshihara Kuniie-nak az unokái a híres Showa-kori kovácsnak, aki egyben a Showa-Gobankaji tagja is volt. A testvérek elfogadtak az iskolájukba, és mindketten tanítottak.
PM: Milyen volt a tanulóidőd?
OY: Mivel életem álmát teljesítettem, nagyon boldog voltam. Nagyon élveztem.
PM: Mi az egyik legkedvesebb emléked a gyakornoki idődből?
OY: Japánban a tanonckodás nemcsak a kardkészítés megtanulását jelenti, hanem az általános munkákban való segédkezést is. Néha elkísértem a fiatal Yoshihara Yoshikazu-t az óvodába (Yoshikazu később a valaha volt legfiatalabb Mukansa kovács lett. Sajnos elhunyt rákos megbetegedés következtében 2019-ben).
PM: Hogyan döntöttél a kardkovács neved mellett?
OY: Akkoriban még Ono volt a hivatalos nevem, de Sato Kanzan sensei választotta és adta nekem a jelenlegi nevemet. Átvette a Yoshi (義) karaktert a Yoshindo-ból, és az én törvényes nevem Mitsuo, így át vette a Mitsu hangzást a személynevemből, de a Mitsu (光) karaktert használta, amelyet gyakran használnak a kardkovácsok.
PM: Hogyan ragadta meg a Yamatorige a fantáziádat?
OY: Részt vettem az egyik All Japan Sword Taikai-n, és a Yamatorige is ki volt állítva a híres kardok között, amelyeket a kezünkbe vehettünk és megnézhettünk. Abban az időben Sato Kanzan és Honma Junji nagy befolyással bírtak Japánban, és a nemzeti kincseket sokkal szabadabban lehetett megtekinteni. Napjainkban a Kulturális Ügyek Ügynöksége sokkal szigorúbban felügyeli a kulturális kincseket, és manapság már nem olyan könnyen megtekinthetőek.
Amikor a kezembe vettem, és megláttam a hamon erőteljes formáját és csodáját, teljesen el voltam ragadtatva és lenyűgözött. Elhatároztam, hogy ezt a nagyszerűséget akarom megismételni az életemben.
PM: Amikor fiatal és feltörekvő kovács voltál, mely kovácsok voltak a hőseid, vagy kikre néztél fel?
OY: A kedvenceim közzé tartoztak: Miyairi Yukihira (Shohei), Ozawa Masayoshi, Imaizumi Toshimitsu, Tsuda Echizen no Kami Sukehiro, és az Ichimonji iskola.
PM: Imaizumi Toshimitsu egyszer megdicsérte a munkádat. Milyen érzés volt?
OY: Volt egy nagy kiállításom és egy hozzá tartozó katalógusom is, amelynek a címe: Ono Yoshimitsu's World of Juka-Choji volt. Imaizumi Toshimitsu megnézte a katalógusban szereplő fotókat, és megdicsérte a munkáimat. Nagyon boldog voltam, és nem csak azért, mert nagyszerű kovács volt és az egyik hősöm, hanem azért is, mert ő is a saját tapasztalatából fakadóan nagyon is tisztában volt a juka-choji sikeres előállításának nehézségeivel.
PM: Hogyan látod a japán kardkészítés jövőjét Japánban?
OY: Ha a fiatalabb generáció számára könnyebbé válik a kézművességhez való hozzáférés, akkor szerintem a jövő fényesebb lesz.
PM: Mit gondolsz, mit kellene tenni annak érdekében, hogy a kézművességet sikeresen át lehessen adni a jövő generációnak?
OY: A Kulturális Ügyek Ügynökségét kellene rávenni arra, hogy tegyen valamit annak érdekében, hogy megkönnyítse a dolgát a kézműveseknek. Például az exportra és importra vonatkozó korlátozások enyhítése. Jelenleg minden kardot tanúsítvánnyal látnak el Japánban. Ez rendben is van, azonban amikor exportálják őket, az engedélyt vissza kell küldeni az engedélyező testületnek (a hivatalos múzeumi kölcsönzésre szánt fontos tárgyak kivételével) a prefektúrába, ahol az engedélyt kiállították. A probléma ezzel az, hogy amikor a modern gyártású valódi japán kardok más országokba érkeznek, ha nem rendelkeznek hitelesítő tanúsítványokkal valamelyik szervezettől, amelyek kiállították őket, akkor nincsenek olyan hivatalos dokumentumok, amelyek valódi japán kardként azonosítanák őket.
Ezenkívül, amikor a kardot visszaszállítják Japánba, a kardot újra kell engedélyeztetni. A díj nem olyan magas (6 300 JPY), de ha az eredeti engedélyt a karddal együtt elszállították volna, akkor amikor a kard hazaérkezik, akkor a tanúsítvány is visszajönne a karddal együtt, és csak az engedélyszámot kellene ellenőrizni, és hogy az engedélyen szereplő adatok összhangban vannak e a pengével.
A régebbi engedélyek fontos történelmi dokumentumokká váltak. Az első kardok közül sok licenc Daimyo gyűjteményekből származott. Amikor az engedélyeket egy sikeres exportálás után visszaadják a kibocsátó prefektúrának, akkor tudomásom szerint megsemmisítik őket, mivel már nem adják ki őket újra a kard visszatéréskor. A tulajdonosnak/ügynöknek új engedélyt kell kérvényeznie.
Az egyszerűsített szabályok bevezetése nem lenne nehéz, és megkönnyítené a modern kovácsok és más kézművesek számára a globális ügyfélkörrel való kapcsolattartást, valamint megkönnyítené a restaurálás céljából történő behozatalt, vagy koshirae javítást/gyártást.
PM: Eltekintve a modern japán kardkészítésben elért eredményeidtől, mit tartasz a legjelentősebb örökségednek?
OY: Az örökségem a fiam lesz, aki továbbviszi a következő generációnak a nem kézzelfogható képességeimet. Az ő kardkovács neve Yoshikawa Terumitsu.
PM: Ono sensei, nagyon köszönöm.
Ha önt érdekli egy Ono Yoshimitsu által készített penge, vegye fel velünk a kapcsolato az alábbi linken keresztül.
1. Tachi (Yamatorige Utsushi-mono) A 2004-es Shinsaku-Meitoten-en volt kiállítva.
Felirat a nakago-n: Bizen no Kuni ni Oite, Yoshimitsu Kore (wo) Saku/Spring Heisei 16 (2004)
A vágóél hossza: 79,5 cm.
Görbület: 3,1 cm
Kasane: 0,92 cm
Ez egy shinogi-zukuri penge, iori-mune, ubu-nagako két mekugi-ana-val. A reszelő nyom mintázata: katte-sagar. A penge mindkét oldalán egy-egy bo-hi található, amelyek kaki-toshi-ban végződnek. A hada, jól kovácsolt ko-itame, helyenként mokume-val. Az itame-hada a vágóél mentén helyenként „folyik”. A Juka-choji hamon meglehetősen széles, néha viszont elkeskenyedik, tiszta nioi-guchi-val, sok ashi-val, yo-val, kinsuji-val és sunagashi-val. A boshi midare-komi kis visszafordulással.
2. Tanto (Kuwayama Hosho Hosho Utsushi-mono (Shirasaya. Sayagaki:
Ono Yoshimitsu)
Felirat: Bizen no Kuni (ni) Oite, Yoshimitsu Saku/Nyár 2004.
Vágóél hossza: 26,0 cm
Görbület: 0,0 cm
Kasane: 0,80 cm
Ez a Tanto hira-zukuri mitsu-mune, a nakago ubu, egy mekugi-ana-val. A reszelő nyom mintázata: katte-sagariak. A hada: masame, a hamon: nioi-deki közepes méretű suguha és némi niju és kuichigai helyenként. Látható még a pengén egy hosszú kinsuji és sunagashi is. A boshi: yakizume.
3. Tachi Ez a tachi a Hayashibara Art Museum katalógusában jelent meg. Ono Yoshimitsu's World of Juka-Choji.
Felirat: Yoshimitsu Seitan Kore (wo) Saku/egy szerencsés nap 1991 őszén.
Vágóél hossza: 76,2 cm
Görbület: 1,8 cm
Kasane: 0,70cm
A penge: hon-zukuri, iori-mune-val. A nakago: ubu egy mekugi-ana-val. A reszelő nyom mintázata: katte-sagariak. Jól kovácsolt ko-itame hada, helyenként mokume-val. A hamon: hoso-suguha ko-midare-val, amely szoros nioi-guchi-val van ellátva ko-nie-vel.
4. Wakizashi Ez a wakizashi a Hayashibara Művészeti Múzeum katalógusában jelent meg, Ono Yoshimitsu's World of Juka-Choji című könyvében.
Felirat: Yoshimitsu Kore wo Kintan Saku Horimono Do-saku Egy
szerencsés nap 1991 tavaszán.
A vágóél hossza: 47,3 cm.
Görbület: 0,9 cm.
Kasane: 0,80 cm.
A penge célja a túlméretezett pengék újrateremtése a Nanbokucho-korszakból. Hira-zukuri, iori-mune, ubu-nakago-val és egy mekugi-ana-val. A reszelő nyom mintázata: katte-sagari. A penge omote oldalán egy bonji (szanszkrit írásjegy) egy horimono és egy suken látható. A suken a nakago kaki-nagashi-ban végződik. A hátoldalon (ura oldal) egy bonji koshi-bi-vel, amely kaki-nagashi-ban végződik.
5. Tanto.
Felirat: Echigo no Kuni Yoshimitsu Saku/Egy szerencsés nap augusztusban, 1986 (különleges megrendelésre készült felirattal).
Vágóél hossza: 28,6 cm.
Görbület: 2,5 cm.
Kasane: 0,57 cm.
Ez egy hira-zukuri penge, mitsu-mune-val. A reszelő nyom mintázata: katte-sagari. Mindkét oldalán bo-hi van, amely kaki-nagashi-ban végződnek. Világos, szorosan kovácsolt ko-itame-hada, amely helyenként muji-hada-nak tűnik. A hamon meglehetősen széles: gunome és saka-choji. A boshi mider-komi, meglehetősen hosszú visszafordulással.
6. Yari: Tonbo-Giri Utsushi-mono
Felirat: Bizen no Kuni ni Oite, Yoshimitsu Kore wo Hori-Do-saku/Egy szerencsés nap 2011 augusztusa.
Vágóél hossza: 40,8 cm
Görbület: 0,0 cm
Kasane: 1,0 cm
Ez a yari egy utsushi-mono Honda Tadakatsu tonbo-giri-lándzsájáról, amely állítólag kettévágott egy szitakötőt, amely a penge élére szállt. Sasa vagy bambuszlevél kialakítású, háromszög alakú keresztmetszettel. A reszelő nyom mintázata: katte-sagari, kesho kivitelben. A pengén található horimono-k között található egy gomabashi (rituális hibashi, fém evőpálcikák, amelyeket az ezoterikus buddhista szertartásokon használnak Fudo Myo-o megidézésére). A hátoldalon egy suken, amelynek a markolata egy rituális eszközből készült. Egy bonji Fudo Mjo-o-nak és a kísérőinek bonji-ja és még egy lótuszvirág.
A hada jól kovácsolt ko-itame-hada. A széles hamon-on sok ko-nie, és gunome-notare látható, bőséges ashi, kinsuji és sunagashi-val együtt. A boshi: suguha.
Juyo gyűjtő
1. Katana
Juyo-Token (33. Juyo-Token Shinsa)
Felirat: Bizen Kiyomitsu no Kuni ju Osafune Gorozaemon no Jo Kiyomitsu Saku, Tenbun Niju-san (koin)
Nen Hachi-gatsu Touka
Tame, Hanaoka Kageyuzaemon no Jo Ieyasu
Hasshu ni Oite, Tatsuno Joka kore wo saku-oeru
Token Sugita: 12.8 millió yen.
Méretek: Görbület 1,6 cm. Saki-haba: 2,9 cm. Moto-haba:
Shinogi-zukuri, maru-mune, átlagos szélesség, kis különbség a penge alsó és felső része között. A shinogi magas, saki-zori-val. Közepes méretű hegyes rész.
Jihada: A hada jól kovácsolt ko-itame, sok ji-nie-vel és kiemelkedő halvány utsuri-val.
A hamon: choji-midare gunome, ko-choji, ko-gunome és tobi-yaki. Mune-yaki-val, ami hitatsura-vá válik. Erős nie, sunagashi. A boshi: mély midare-komi, lekerekített, némi hakikake-val, mielőtt visszafordulna.
A nakago: ubu, katte-sagari reszelőjelekkel, két mekugi-ana, és ha-agari-kuri-jiri végződéssel. A nakago-n szintén látható egy hosszú felirat nengo-val a katana-omote részén (előlapon), rajta a gyártás helye és a megrendelő személy neve a hátoldalon (ura oldal).
Kiyomitsu a késő Muromachi korszakban Bizen tartomány jól ismert kovácsa volt. Gorozaemon no Jo, Mago zaemon no Jo, Yososaemon no Jo, Hikobei, Mago Saei.
Ez a penge kiváló minőségű, és jól mutatja a Sue-Bizen jellemzőit. A feliratok, szintén értékes adatokat mutatnak, illusztrálva Gorozaemon no Jo Kiyomitsu mozgását és idejét. Eben az időszakban Banshu (Harima tartomány) Tatsuno kastélyvárosában volt és ott készített kardokat.
2. Katana
Juyo-token(22. Juyo-Shinsa 1974. június 1.)
Mei: Mumei (Nagamitsu)
Ginza Seiyudo: Ár: 18 millió JPY
Méretek: Hosszúság: 70,9 cm.
Görbület: Saki-Haba: 1.9 cm. Kissaki-hossz: 3.2 cm. Nakago-hossz: 19.7 cm. Nakago-görbület: 0.2 cm.
Felépítés: Shinogi-zukuri, iori-mune, sekély görbület, széles penge, chu-kissaki.
Kovácsolás: Itame-hada kiemelkedő utsuri-val.
Hamon: A hamon egy choji-midare keverve gunome-val. Bőséges ashi és yo egy kis sunagashi és kinsuji.
Boshi: Egyenesen ko-maru-val. Horimono: Bo-hi mindkét oldalon, amelyek kaki-nagashi-ban végződnek.
Nakago: Aláírás nélküli nakago egy kuri-jiri osuriage. A yasurime kiri, két mekugi-ana-val.
Magyarázat
Ez a penge osuriage mumei, de Osafune Nagamitsu munkájának tulajdonítják. Nagamitsu munkái között sok a szorosan kovácsolt itame-hada, és a kötelezően kiemelkedő midare-utsuri. A hamon szintén Nagamitsu jellegzetes stílusát mutatja be, a choji és a gunome ashi és yo stílusát. Elmondható, hogy ez a penge egy kiemelkedő munka. Időszak: Kamakura-korszak 13. sz.
Shinken sarok
Katana
Felirat: Hisshu ju Minamoto Morimitsu Kore (wo) Saku/Nagata Tamiko Kore wo Shoji Showa 51(hinoe-tatsu: a sárkány éve) San-gatsu Jitsu (egy kedvező nap a harmadik hónapjában, 1976)
Vágóél hossza: 76,8 cm. Görbület: 2,3 cm. Súly: 1390g.
Token Sugita Ár: 480,000 JPY
Shinogi-zukuri, iori-mune, ubu-nakago. A mokume jól összekeveredik a kiemelkedő hada kovácsolásában. Finom ji-nie és chikei, halvány kiemelkedő nie-utsuri. A hamon notare, gunome-val, choji-val, és meglehetősen hegyes gunome-vel.
A nioi-guchi-ban sok ko-nie látható. Nioi-ashi, bőséges yo, kinsuji, sunagashi. A nioi-guchi tiszta és fényes.
A kovács igazi neve Terada Yoshimitsu. Az első kardkovács neve Morichika volt a Kongobyoe Moritaka Yasuhiro iskolából.
A kardversenyen többször is díjat kapott. Fekete lakkozott hüvelyben érkezik uchi-gatana koshirae. (1390g)
Az e havi verseny!
10 példányt sorsolunk ki a San'in Tourist Org brosúrájából, amely a kardokkal kapcsolatos információkat tartalmaz.
Ha azonban megelégszik a digitális változattal, akkor itt letöltheti:
Utószó
Nagyon köszönöm, hogy a végéig olvasták az e havi hírlevelet. Kérem, kövessenek minket a hírekért és a beszámolókért a japán kardok és szamurájok világából. Izgalmas projektjeink vannak a láthatáron. Kérjük támogasson minket adományával, vagy vegyen nekünk egy kávét, ha tetszik a hírlevelünk.
Itt tud bennünket anyagilag is támogatni:
