(Elrejtett gyöngyszem Higashiyama Ward városában.)
Reggeli után taxiba ültünk és elindultunk az aznapra kiszemelt templomba. Gondolhatná mostanra a kedves olvasó, hogy ezeknek az embereknek milyen jó dolga van, hogy mindenhová taxival mennek. De készülve a jövőheti szemináriumra és bemutatóra, úgy gondoltuk, hogy nem merítjük ki magunkat teljesen a sok gyaloglással. Egyébként a taxik remek árban vannak, főleg, ha osztozunk a viteldíjon. A ma délelőtti úticélunk a Shōren-In templom volt.
Az 1788-as kiotói nagy tűzvész után a Shōren-In ideiglenes császári palotaként szolgált. A főcsarnokot (Shijōkō-dō) 1895-ben építették újjá.
Az első dolog, ami a Shōren-In-be érkezve fogad bennünket, egy pár óriási kámforfa (kusunoki). A fák ebben a templomban az agg korukról és méretükről híresek, ágaik nyolc évszázados növekedésüknek köszönhetően nyúltak a fejünk fölé.
Azt mondják, hogy a kámforfákat Szent Shinran buddhista szerzetes, a buddhizmus Tiszta Föld iskolájának későbbi alapítója ültette.
A felnőtt belépőjegy ára 500 yen. Belépve a templomba, le kell vennünk a cipőnket és betenni egy kis szekrénybe. Miután végeztünk a templom megtekintésével, vegyük vissza a cipőinket és menjünk ki a kertbe. Ezt ne felejtsük majd el.
A templomnak nagyon kellemes nyugodt atmoszférája van, amely elválaszt bennünket a rohanó világtól. A tatamival borított padló és a vastag fapadlókon való sétálás megnyugtat bennünket és csendesen szemléljük a szép belső teret és a kertet az ablakokon és a nyitott verandákon keresztül.
A Shoren-In templomban található nemzeti kincsek és fontos kulturális javak közül a Kék Cetaka a Shoren-In templom kék védőistenségének festménye. Amely különösen ismert Japán három nagy Cetaka-ja (kék, vörös és sárga) közül. Ez a festmény a nemzeti kincs címet is elnyerte.
A templomban meg lehet vásárolni a festmény reprodukcióit vagy kis szétnyitható panelre nyomtatva, amit én is megvettem. Meglepően olcsón. Szintén lehet még a templom kis boltjában fagolyókból készült karkötőt venni, amiket a két nyolcszáz éves fából készítettek.
Tovább sétálva a templomban az emberben az az érzés támad, hogy itt szeretne élni és itt kelni minden nap és csak nézni a kert színeit a napkeltében vagy a lenyugvó napban. Aztán csak ül az ember a verandán és mélázik, hogy kik készítettékezt a csodát.
Körbesétálva az épületben az ember csodás faliképeket láthat és ahogy kitekint a kertbe, már alig várja, hogy megszemlélhesse azt közelebbről is.
Miután végeztünk a templom belsejének megtekintésével, ahogy már korábban említettem, vegyük vissza a cipőnket és sétáljunk ki a kertbe. Csodaszép kert vibráló zöld színekkel és mohával a nedves köveken. Fel lehet sétálni egy kis dombra, ahonnan letekinthetünk a templomra.
A domb tetején van egy bambuszerdő remek fotózási lehetőséggel. Ahogy elhagyjuk a templomot, csodáljuk meg még egyszer a hatalmas fákat és intsünk búcsút nekik.
Ahogy kijövünk a templomból láthatjuk, hogy az egyik hatalmas fa ága letörött, de ahelyett, hogy levágták volna tőből, inkább szépen meghagyták és felkötötték, mint egy sérült kart.
Megálltam egy pillanatra megcsodálni a fát és azt gondoltam, hogy szeretnék ebből az élményből valamit magammal vinni. Lehajoltam hát és felvettem a fa egyik lehullott levelét és beletettem az egyik korábban vásárolt remek könyv lapjai közzé. Így, ha fellapozom a könyvet, mindig emlékezni fogok erre a csodás napra.
A templommal szemben van egy kis kávézó, ahova érdemes betérni egy süteményre és egy teára. Megéri, mert fantasztikus süteményeik vannak.
Ha ezen az úton visszasétálunk a hatalmas tori kapuhoz, a lefelé vezető úton találunk jobbkéz felől egy kis antik kereskedést, ahová mindenképpen térjünk be és vegyünk valami apróságot. Egy szakés csészét, vagy egy teáscsészét. Remek árak és szép dolgok találhatóak a boltban. Én magam egy teáscsészét vettem, amely agyag és üveg keveréke.
Áthaladva a nagy tori kapun, szembe találjuk magunkat a Heian szentéllyel. Érdemes megtekinteni ezt a szentélyt is hiszen Kioto egyik leghíresebb szentélyéről van szó, amit ingyenesen tekinthetünk meg.
A Heian-szentély (Heian Jingū) viszonylag rövid múltra tekint vissza, alig több mint száz évre, 1895-re. A szentélyt a kiotói főváros alapításának 1100. évfordulója alkalmából építették, és a városból uralkodó első és utolsó császár, Kammu császár (737-806) és Komei császár (1831-1867) szellemének szentelték. Heian volt Kiotó korábbi neve.
Egy hatalmas tori-kapu jelzi a szentély megközelítését, amely körül néhány múzeum található. Maga a szentély területe nagyon tágas, közepén egy széles, nyitott udvarral. A szentély fő épületei a Heian-korszakból származó eredeti császári palota részleges másolatai, amelyek az eredetinél valamivel kisebb léptékben épültek.
Ha harcművészetekkel foglalkozunk, érdemes elmenni a szentély mögött található Kyoto City Budo Központba, ami a Butokuden-t is magában foglalja ez az a hely, ami a Budo (különösen a Kendo, Karate, Kyudo, Naginata és Aikido) gyakorlásának van szentelve.
Itt látható, hogy miképp juthatunk el a Budo centerbe:
Sétáljuk körbe és ha szerencsénk van, megleshetjük, hogyan gyakorolnak mások, ha éppen használatban van a Butokuden.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy én is tagja lehetek a Dai Nippon Butokukai-nak amelynek a főhadiszállása a Butokuden.
Különösen fantasztikus és maradandó élmény volt számomra az első bemutatóm a Butokuden-ben. Történelmi aurája van a helynek és érezni a hatalmas faépítmény történelmének visszhangjait.
A Dai Nippon Butoku Kai-t (Japán Nagy Harci Erények Szövetsége) 1895 áprilisában alapították Kiotóban, és a kormány hagyta jóvá, hogy ellenőrizze, szabályozza és szabványosítsa a különböző harci Ryu-kat (hagyományos iskolákat) az országban. Megszerveztek egy bizottságot, hogy az egész országban budo/bujutsu menjo-t (harcművészeti rangok minősítése) és shihan menjo-t (tanítási engedély) adjon ki.
A szövetség hangsúlyozta a Budo képzés fontosságát minden fiatal számára az általános oktatási rendszerben. A képzés a Judo a Kendo (a kard útja) a Kyudo (az íj és a nyíl útja) és a Naginata-do képzéséig terjedt, a Bushido (a szamuráj harcos kódexe) filozófiájának beavatásával együtt, a tiszta elme és a harcos szellem kialakítása érdekében.
Kevesen ismerik manapság ezt a régmúltú és nagy hagyományokkal rendelkező szervezetet. Magyarországon is van egy maréknyi képviselője, de sajnos nincs a köztudatban a méltó helyen elterjedve. Sajnos nem segít ebben az sem, hogy nem lehet hirdetni a szervezetet és nem lehet a rendezvényeken képeket sem készíteni, amivel az ember népszerűsíthetné a szervezetet. Részemről annyit tehetek, hogy az interneten fellelhető cikkeket lefordítottam magyarra, azok számára, akiket érdekel a szervezet történelme és jelene.
A Butokuden mellett található egy sportcsarnok, amely egy modern hatalmas épület. Ez sajnos mellőz minden tradicionális elemet, a főnixet eltekintve a homlokzaton. Sajnálatos, hogy egy ilyen jelentős helyen nem figyeltek arra, hogy az épületek hangulata azonos legyen. (Vagy pont ez volt a cél? Ötvözni a jövőt és a múltat? Ki tudja.)
Miután kijövünk a Budo központból, nem messze található a kézműves ház és a Tozando bolt tele páncélokkal és kardokkal, és mindenféle japán harcművészethez nélkülözhetetlen felszereléssel.
Az utunk során láthatunk gyakorlókat is, ha szerencsénk van ahogy éppen az edzésre tartanak vagy onnan jönnek el az egyenruhájukban.
Itt láthatjuk azt, hogy miként juthatunk el a Budo centerből a Tozando boltba:
„A Tozando-t 1989-ben alapították egyetlen céllal: a világ budokáinak a legjobb felszerelést biztosítani, amit a japán kézművesség csak kínálni tud. Ezt a célt csak a minőség, az innováció és a szolgáltatás iránti szigorú elkötelezettséggel lehetett elérni.”
A Tozando egy kiváló bolt még ha csak nézelődni térünk is be. Szép antik kardokat és gyakorló eszközöket lehet megnézni és megvásárolni. A bolt különlegességéhez hozzátartozik, hogy az alsó szinten hátul van egy kis kert rész ahová ki lehet menni kipróbálni a megvásárlásra szánt kardot. Remek lehetőség, mert a boltban nem igazán lehet a kardot lengetni és suhogtatni.