top of page
Keresés

Paul Martin legfrissebb hírlevele. 2022.02.






Üdvözöljük hírlevelünk februári számában.


Január vége, február eleje a Tatara-szezon Japánban (már az NBHTK tevékenységi körét illetően). A Nittoho (az NBTHK japán rövidítése) szerint a Tatara készítés mindig ebben az időszakban történik, amikor a páratartalom a legalacsonyabb.

Japánban élő britként a tél és a nyár közötti szélsőség bizonyos szempontból kihívást jelent. A tokiói tél nem különbözik túlságosan a Londonitól, de nagyon száraz (vagy talán csak a korral jár ez is), mivel az ujjbegyeim felszakadnak és a sarkamim kirepedeznek. A nyár másrészt, elviselhetetlenül párás tud lenni, és a végén állandóan úgy érzem magam, mint egy kivasalt nedves rongy. Ezért e két időszak csúcsidőszakában mindent megteszek, hogy a légkondicionált szobámban maradjak.


Volt szerencsém látni az NBTHK Tataráját működés közben több alkalommal is, sőt 2009-ben még részt is vehettem a készítésben. Egészen 2017-ig az NBTHKTatara volt az egyetlen működő tatara Japánban. Ez ugyanaz, amelyet 1933-ban alapítottak, hogy tamahagane-t állítson elő a Yasukuni szentély kardkovácsai számára és ami Yasukuni Tatara néven vált ismertté. Ezt azonban a háború végén, 1945-ben bezárták. Ezután 1976-ban az NBTHK vette át a felelősséget a tataráért a Nemzeti Kincstár védnöksége alatt, és a földalatti építményt (chika-kozo) is helyreállították, így a tatara ismét aktívvá vált.

Általában évente háromszor végeznek ilyen műveletet. Egy ilyen művelet körülbelül 6 napig tart (plusz egy nap pihenő a műveletek között) a tatara előkészítésétől és építésétől a falak lebontásáig és a kész kera (nagyméretű vasszivacs) elkészültéig. A műveleteket a Murage vezeti, aki egyfajta művezető, aki a felelős személy is egyben a tamahagane előállításáért.


A fújtatók, amelyek a levegőt a kemencébe pumpálják, hagyományos fából készült fújtatók, amelyeket egy automatizált rendszer pumpál. A sebesség szabályozható a Murage igényeinek megfelelően mivel a tatara acélgyártás folyamata egy meglehetősen organikus, és állandó figyelmet igénylő feladat, és a Murage tetszése szerint változtatja a fafúvókák sebességét. A fúvókák ritmikus nyögése, amely harmóniában van a fel és lecsapó lángok hangjával, a tatarát élettel telivé teszi, amely olyan mintha mély lélegzetvételeket venne.




Kíváncsi vagy, hogy Yamata no Orochi szelleme máig él és virul egy nagy pajta keretein belül, amelyet egy szent shinto kötél vesz körül, amely elválasztja a külvilágot a megfoghatatlantól.




Tanabe Choemon a 25. generációs Tanabe család feje. (A Choemon az a név, amelyet a Tanabe család vezetőjének (fejének) adományoztak.) A családja tulajdonában van a Suguya Tatara, amely Unnan városban található. A Suguya Tatara az egyetlen épségben megmaradt Tatara, amely 170 évig működött az Edo-korszakban.

A család a Meiji-korszakban leállította a vas és acélgyártást, amikor a nyugati fúvókás kohótechnológia átvette az uralmat.

2017-ben a 25. Choemon úgy döntött, hogy visszaállítja a családja tatara alapú vaskészítéssel és acélgyártással kapcsolatos örökségét egy új tatara építésével a saját otthona közelében, Yoshida faluban, Unnan városában Shimane prefektúrában.

Az NBTHK Tatarába való látogatás csak engedéllyel és előzetes bejelentkezés alapján történik, ellenben a Suguya Tatara nagyjából egész évben nyitva van. Bárki jelentkezhet az új tatara meglátogatására, acélgyártási foglalkozásokra a Yoshida faluban található tatara-ban (a szabad helyek függvényében).


Lásd a következő cikket további információkért.




A Korona utáni jövőre tekintve: japán kard, kultúra és Harcművészetek



Amint azt néhányan talán már láthatták a Facebookon, jelenleg a Földinfrastruktúra Minisztériumban dolgozom, a Közlekedési és Idegenforgalmi Minisztériummal, a San'in Idegenforgalmi Szervezettel (Shimane és Tottori prefektúrák), valamint számos más prefektúrákban is. Ebből kifolyólag felkértek, hogy készítsek egy olyan túrát, amely bemutatja a japán kultúrát a kardokon és esetleg a harcművészeteken keresztül.

Részletek és árak az év későbbi szakaszában következnek.


Rájöttem, hogy sokan vannak, akiknek van saját dojo-ja, vagy japán harcművészeteket gyakorolnak a saját országukban, de nincs semmilyen vonaluk egy valódi japán sensei-hez, és nincs lehetőségük Japánban gyakorolni.

A személyre szabott turizmuson keresztül remélem, hogy áthidalhatjuk ezt a szakadékot, és kialakíthatjuk a sikeres kapcsolatokat a japán harcművészeteket és kultúrát kedvelő emberek és a relatív felek között Japánban.


Az elmúlt néhány évben ahelyett, hogy csak magukra a kardokra koncentráltam volna, a ‘the Japanese sword’-ot (Paul saját weboldala) inkább fogalomként közelítem meg. Nagyon szerencsés voltam, hogy olyan területeken dolgozhattam, ahol a japán kultúra, történelem és földrajz különböző aspektusaival találkozhattam. Ezek a dolgok több esetben is, kapcsolódtak a japán kardokhoz.

A japán kard sokféleképpen áthatja a japán kultúrát, és különböző utazásaim során sikerült összekapcsolnom ezeket a különböző aspektusokat, hogy illusztráljam "Japán történetét".


Éppen ebben a hónapban egy újabb kiránduláson vettem részt Shimane prefektúrában, hogy finomítsak néhányat ezekből az ötletekből és további kutatásokat végezzek, és javaslatokat tegyek a helyieknek, hogy még tartalmasabbá tegyek egy ilyen utazást. A túra lehetőségei végtelenek, rengeteg lehetőség lesz, ami remélhetőleg a legtöbb embernek megfelel.

Az e havi hírlevélben csak egy kis ízelítőt mutatok be a lehetőségekből, és talán többet is a jövőbeli hírlevelekben.


A legtöbb ember csak a szamuráj harcos szemszögéből gondol a szamurájokra, de ők is élvezték a pihenést és a szórakozást, valamint a spirituális és művészeti tevékenységeket. A kurzus alapja, hogy a reggelek valamilyen harcművészeti gyakorlással kezdődnének, amelyek magukban foglalhatnak zen meditációt is (híres szamuráj­ vagy kulturális helyszíneken). A délutánok vagy esték valamilyen kulturális kirándulást vagy eseményt foglalnának magukban, egy látogatást egy festői helyre vagy modern múzeumba, kardkészítés megtekintése, vagy akár kés vagy acélkészítés megtapasztalása, teázás és teaszertartás, kalligráfia gyakorlása, vagy egy ősi meleg forrásban való fürdőzés. Lehetőség lenne részt venni japán esti programokon is. Izakaya bárok bemutatása, karaoke (semmi gond, ha nem szeretnének részt venni benne, nem kényszerítjük önöket arra, hogy karaokézzanak), szaké és kézműves sörkóstolók, a japán konyha különböző formái és Kagura előadások.








Japán és a kard megértése a mitikus eredetükön keresztül.



Japán legrégebbi feljegyzett története a Kojiki, vagyis az ősi dolgok feljegyzése, amelyet szorosan követ a Nihongi, azaz Japán krónikák. Mindkét feljegyzés tartalmazza Japán eredetmítoszait. A Kojiki és Nihongi összegyűjtése és terjesztése előtt a történeteket szóban adták tovább. A továbbadás egyik módja az előadásokon keresztül történt. A Kagura egy olyan előadóművészet, amely Japánban a helyszíntől függően különböző alstílusokban adnak elő.

A kagura szó két karakterből áll, amelyek szó szerint azt jelentik, hogy az istenek szórakoztatása. Sok a Kojiki és a Nihon-shoki történetein alapul, amelyekben az istenségek elhárítják a gonoszt, vagy harcolnak a gonosz démonok ellen, akikről úgy vélték, hogy a betegségek vagy természeti katasztrófák okozói. A kagura eredete nem világos, de állítólag a Napistennő, Japán védőistenségének történetéből ered, Amaterasu Omikami, akit feldühített csintalan bátyja, Susanoo, és bezárkózott egy barlangba és ezért Japán sötétségbe borult.



Egy másik istenség, Ama-no-Uzume, egy pimasz táncot mutatott be egy felfordított fürdőkád tetején, a barlang előtt, a többi istenség örömére. A kíváncsiságtól legyőzve Amaterasu kikukucskált a barlangból erre az istenségek megragadták és könyörögtek neki, hogy ne bújjon vissza.

Ez az előadás az istenségek előtt az alapja a kagura előadás művészetének, amely a mítoszok eredetéről szól és a későbbi történeteket a korai császárokról és bátor harcosokról, akik harcoltak a gonosz démonokkal.

Miután több kagura előadáson is részt vettem a különböző megtestesüléseiben, teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez volt az egyik módszer, amivel a Japán mitológia nemzedékről nemzedékre öröklődött. Még az írásbeliség megjelenésekor is a 7-8. században, a könyvek egyfajta luxust jelentettek az elitnek, és a népesség nagy része írástudatlan volt. Amikor megátogattam (Covid előtt) a kagura előadásokat, sok esetben láttam, hogy egy-egy család három generációja is együtt élvezte az előadást.



A kagura néhány esetben interaktív is. Ebisu istenség integet és interakcióba lép a közönséggel azáltal, hogy édességet dobál a tömegbe, ami az előadásban halcsali. Ezután a stáb egyik tagja a közönség közé lopakodik, miközben Ebisu a horgászzsinórt egyenesen a közönség közzé dobja. A stábtag ezalatt egy halat köt Ebisu zsinórjára, miközben a közönség szurkol neki a harcban a nagy fogásért.



Ahogy korábban említettem, vannak más csodálatos előadások is, császárokkal, vagy harcosokkal, akik démonok ellen harcolnak. A nagy közönségsiker azonban Susanoo és a nyolcfejű, nyolcfarkú démon kígyó küzdelme. Yamata no Orochi-val vívott harca. Susanoo-t gyakran úgy írják le, mint egy viharistent, aki az egyik dührohamában felforgatta Japán földjeit, feldúlva a mezőket, de lényegében ő csak egy rosszcsont fiú, aki végül jót tesz.

Susanoo-t rossz cselekedetei miatt a földre száműzték, és amikor az Izumo (Shimane) síkságain vándorolt, szembetalálkozott egy sírdogáló öreg házaspárral. Megkérdezte tőlük, mi a bajuk, mire ők elmesélték neki, hogy a gonosz Yamata no Orochi minden évben eljön és egyenként elviszi a lányaikat. Inada-hime az utolsó megmaradt lányuk, és nagyon kétségbe vannak esve, hogy őt is elveszítik. Azt mondja nekik Susanoo, hogy ha feleségül adják hozzá Inada-t, akkor megöli nekik az Orochi-t. Amibe készségesen bele is egyeznek. Ezután azt mondja nekik, hogy készítsenek elő sok szakét, amit később nyolc hordóba raknak, és ő várakozik az Orochi-ra.

Végül az Orochi megérkezik, és a nyolc fejével, nyolc hordóból iszik egyszerre. Az Orochi részeg és álmos lessz és amint elalszik, Susanoo lecsap rá.

Hatalmas csata zajlik, Susanoo és a sárkány között majd Susanoo a sárkány tekervényei közé keveredik. Inada-hime is belekeveredik a harcba, és az Orochi egyik farka elkapja őt is.

Végül Susanoo sikeresen megöli a sárkányt, és ahogy belevág az egyik farkába, a kardja valami keménybe ütközik.

Meg akarja tudni, hogy mi az és felvágja az Orochi farkát, hogy felfedezzen benne egy kardot. A kard a Murakumo no Tsurugi (“A mennyei felhőket összegyűjtő kard”).

Az Izumo név szintén tartalmazza a felhők kanjiját: 出雲).



Utószó: Susanoo elveszi a kardot, és odaadja a húgának, Amaterasu-nak, bűnbocsánatként a rossz cselekedeteiért és viselkedéséért. Amaterasu a kardot unokájának, Ninigi-nek adta, aki magával viszi a kardot a földre, és végül átadja dédunokájának, Jimmu-nak, aki Japán első hivatalos császára lesz.



A kard lett az egyik tétele a császári raglia három darabjának a szent tükörrel és a szent ékszerrel (magatama) együtt. A nevét később Kusanagi-no-Tsurugi-ra (fűvágó Kard) változtatták, egy epizód után, amikor is Yamato Takeru hős hercege használta. Tehát, ha legközelebb meglátod a császári trónra lépésekről készült fotókat, és meglátod a hosszú dobozt az új császár előtt vagy mellett, akkor tudd, hogy állítólag ez a kard van a dobozban.



Bár Orochi és a Murakumo-no-Tsurugi története megelőzte a tökéletesített japán kardot, kétségtelenül a japán kardok szellemi eredetéről van szó. A történetet metaforának tekintik az acél vagy a kardkészítés felfedezésének metaforájaként.

A kagura előadások a Tatsu-no Gozen szentélyben a Yunotsu Onsen-ben, Oda-ban, és a Sannomiya szentélyben a Hamada, Shimane prefektúra, az "Iwami Kagura" stílusában adják elő, és azt mondják, hogy ez egy modernebb formája a kagura előadási formájának, mondhatnánk azt is, hogy egyfajta extravagáns stilizálása. Az Orochi megjelenítési formája lenyűgöző, akár nyolc nagyméretű tekercselt sárkányt is láthatunk a színpadon (de általában négy van a színpadon, a színpad mérete miatt). Különböző kagura-fesztiválok vannak maratoni és tengerparti előadásokkal.



Több előadást láttam a Tatsu-no-Gozen szentélyben (a Nagy Sárkány Szentély előtt). A szentély nevének jelentése amikor nyer értelmet igazán, amikor meglátjuk, hogy a hegy olyan, mintha egy hatalmas sárkány arca a sziklafalból jönne elő közvetlenül a szentély mögött.

Az előadás jelenlegi ára 2000 Yen.

Egy sokkal kevésbé extravagáns előadás látható az Oki-szigeteken. (Shimane prefektúrában), a "Dozen Kagura" című előadásban.

Ahelyett, hogy nagy méretű sárkányok játszanák, itt egy ember egy egy kis maszkban játssza az Orochi szerepét. A "Dozen Kagura" előadás sokkal archaikusabb, és az előadásokat két tatami szőnyegen belül játszák, míg az összes zenész kívülről körbeüli a tatami szőnyeget.

Ez azért volt így, hogy a "Dozen Kagura" előadásokat bárki házában előadhassák.



Az Onsenek természetes termálfürdők



A Yunotsu Onsen-ben, a Tatsu-no-Gozen szentélyhez nagyon közel két régi meleg vizű forrás is található. A meleg forrás a Motoyu már 1300 évvel ezelőttre nyúlik vissza, és több mint négyszáz éve híres a meleg vizű forrásáról ez az üdülőhely. Az út túloldalán található egy másik meleg vizű forrás a Yakushiyu, amely már a Taisho korszak óta létezik, és sok mindent megőrzött a korszak jellegzetességeiből. Pihenőhelyek vannak a második emeleten és egy külön kávézó az utcaszinten.


https://www.kankou-shimane.com/en/destinations/9305

https://www.kankou-shimane.com/en/destination/685




Kagura és a papír



Miután megnéztük a lenyűgöző Kagura előadásokat, a közelben meglátogathatjuk a Kobayashi Kagura Maszk Műhelyet. Lehetőség van arra, hogy professzionálisan elkészített, előadásminőségű maszkokat vásároljunk a kedvenc Kagura karakterünkről. Susanoo maszkja például jelenleg 33 000 Yen-be kerül. A maszk egy fatáblára van illesztve, és mellette a karakter neve kanji-val felírva.

Ugyanakkor részt vehetünk egy maszkfestési élményben is. Kiválaszthatunk egy előre elkészített alap maszkot, és egy rövid bemutató után megpróbálhatjuk kifesteni saját magunk is.

A Kagura maszkok és az Orochi sárkány papír teste hagyományos japán papírból (washi-gami) készülnek, amelyet eperfa ágakból állítanak elő. Régebben a japán ruházatot is eperfából készült papírból készítették. Egy másik esemény, amelyen részt vehetünk, a Sekishu-washi-gami papírkészítés Hamada-ban. Mi köze van ennek a kardokhoz? Szinte hallom, ahogy sokan ezt kérdezik.

A papírkészítés egy bizonyos formája keresett volt a daimyo osztályok között, ugyanis bizonyos készítők magas minőségű, szép papírt készítettek. Ezt a kiváló minőségű papírt használták az origami készítésére, és a Hon'ami és Goto iskolák által készített szerelékeket és kardokat hitelesítő bizonyítványok előállítására. A Sekishu Washi Kaikan-ban szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy akár egyetlen lapot, vagy akár néhány képeslapot készítsünk, amelyeket hazavihetünk magukkal ajándékba az utazás emlékére.

Egy teljes méretű, festetlen sárkány látható a Sekishu Washi Kaikan műhelyében. Lehetőségünk van arra is, hogy meglátogassuk a sárkányokat készítő kézművesek műtermeit, valamint a jelmezek készítését és az előadások próbáit. Az előadások után fotózásra is van lehetőség, de a közelmúltban a Covid helyzet miatt ezek az élmények visszaszorultak, de reméljük, hogy a következő években újra teljes virágzásukban láthatjuk őket.



https://www.sekishu-washikaikan.com/english/






Az Iwami Ginzan ezüstbánya



A Yunotsu Onsen-től nem messze található Iwami Ginzan. Az Iwami Ginzan egy régi ezüstbányászati komplexum, falu és múzeum.




Mi köze van az ezüstbányászatnak a kardokhoz és a szamurájokhoz?

Az ezüstbányák fontos kereskedelmi eszközök alapjai voltak a daimyo osztályban. Az Iwami Ginzan egy virágzó és keresett bánya volt, és az ott bányászott ezüst rendkívül fontos volt a klán pénzügyei szempontjából, amikor a fegyverek és a háborúk finanszírozásról volt szó.

Az Iwami Ginzan eredetileg az izumói Amago klán tulajdonában volt, de aztán a Mori klán vette át, miután kiszorították az Amago-t. Ezután a bánya Oda Nobunaga, majd Toyotomi Hideyoshi kezébe került és végül Tokugawa Ieyasu kezére jutott. Az Iwami Ginzan kis négyzet alakú ezüstrudakat is gyártott melyek néha a kardhüvelyek oldalában lévő kis rejtett zsebekben találhatóak.



https://ginzan.city.oda.lg.jp/




A vas és acélgyártás kultúrája




Shimane prefektúra gazdag volt a tatara acélgyártásban, és Japánban egyfajta ipari forradalmat élt meg az Edo-korszak kezdete körül. Miután Japán egyesült és a központi helyszínek kialakultak a főútvonalak mentén szállítottak, majd később létrejöttek a Kitamae-bune (kereskedelmi hajók) amelyek Japán partjainál közlekedtek.


Shimane-ban három jól ismert tatara maradt fenn. De két esetben a tényleges kemence már eltűnt, de a régi épületek és családi házak megmaradtak és átalakították őket múzeumokká, kávézókká stb.

Ott látható még az Itohara Emlékmúzeum és az ahhoz tartozó terület Oku-Izumo-ban, és a Sakurai családi ház és múzeum, és az egyetlen épségben megmaradt tatara az Edo-korszakból, a Sugaya Tatara, Unnan városában. A folyók, amelyek ezeken a helyeken folynak vörösek az oxidálódó vas homok miatt.

Továbbá, közel a Sugaya Tatara maradványaihoz találhatóak azok a helyszínek, ahol a vasat a hegyoldalból kivájták, majd a patakokba átmosták, hogy kiszűrjék az iszapot és homokot.


Sugaya Tatara

https://www.kankou-shimane.com/en/destinations/9324


Itohara Emlékmúzeum

https://www.kankou-shimane.com/en/destinations/9310


Sakurai családi rezidencia és múzeum

https://izumomuseums.org/museums/kabeyashuseikan.html



Yoshida faluban meglátogathatjuk a Vastörténeti Múzeumot. Ez egy festői múzeum egy hagyományos japán épületben, két melléképülettel (az egyik egy átalakított régi raktárépület). A közelben található a Hi-no-gawa folyó, amelyről azt mondják, hogy az Orochi vére folyik benne. A tényleges helyszín, ahol Susanoo állítólagos csatáját megvívta a Sentsu hegy (Sentsu-san). A hegyre fel lehet túrázni és a megnézni a történetnek szentelt emlékművet.





Az Izumo Taisha Nagy Szentély




Shimane városában elszalasztott lehetőség lenne, ha nem látogatnánk meg az Izumo Taisha-t.



Az Izumo-vidéket áthatja a japán mitológia, és gyakran nevezik az istenek földjének.

Azt mondják, hogy egykor Japánt Izumóból irányította Okuninushi istenség. Izumo Taisha egy védőistenség, aki állítólag a láthatatlan dolgok birodalmát irányítja.

Van egy nagyon népszerű történet arról, ahogy Okuninushi feleségül vette a gyönyörű Inaba-ból származó Yagami hercegnőt. A történet tartalmaz egy epizódot, ahol sok idősebb testvérével ellátogat Inaba tartományba, ahol Okuninushi segített egy nyúlon. A lényeges pont azonban az őt érintő történetben az, hogy beleegyezett abba, hogy Izumo földjeit Amaterasu istenségnek adja, egy nagy szentély építéséért cserébe (amelyből Izumo Taisha lett). Ebből a történetből azt szűrhetjük le, hogy az izumói klánok belenyugodtak a Yamato klán hatalmába, és a különböző területek és mitológiai eredetmesék beépültek az egységes Yamato klán elbeszéléseibe.

Az Izumo-vidéknek vannak más aspektusai is, amelyek arra utalnak, hogy a terület eredetileg nem tartozott az Yamato klánhoz. Az Izumo Taisha előtt való tiszteletadáskor (omairi) a szokásos két taps helyett, a hívők négyszer tapsolnak.

Szintén ezt támaszthatja még alá, hogy a San'in régióban a rizsszalmából szőtt szent köteleket (shimenawa), amelyeket a szentélyek bejárata fölé akasztanak, itt ellentétes irányba tekerednek, mint Japán többi részén, és a szentélyek kapuját őrző, általában ülő shishi-k (oroszlán kutyák) máshogyan vannak elhelyezve. Shimane-ban más a testtartásuk, mivel a hátuk a levegőben van.




Minden évben a holdnaptár 10. hónapjának megfelelően tartják az éves Kami-mukae szertartást (az istenek üdvözlése) az Izumo Taisha közelében, az Inasa-no-hama strandon, a nagyméretű Benten-jima nevű szikla közelében (amely szintén a nyúl legendájához kapcsolódik).



Japán minden tájáról mintegy nyolcmillió istenség gyűlik össze Izumo-ban, hogy találkozót tartsanak és döntsenek a nemzet jövőjéről. Ezt a holdhónapot Japánban Kanna-zuki-nak nevezik: az istenek nélküli hónapnak. Azonban Izumo területén ezt a hónapot Kamiari-zuki-nak hívják: az istenek hónapja. A fogadóterületet az istenek érkezésére a tengerparton készítik elő, és a szertartásra közvetlenül napnyugta után kerül sor, amikor tüzet gyújtanak, hogy utat mutassanak a tenger felől érkező isteneknek.

A sintó zenét fuvolákon játsszák dobok kíséretében, a feszültség fokozatosan növekszik, ahogyan egyre közelebb kerül az istenek érkezésének pillanatához. Miután megérkeznek, elkísérik őket a partról a hordozható szentélyekben Izumo Taisha-ba a sintó papok által. A szentélyben különleges bódék vannak, ahol mindannyian elhelyezkedhetnek.




Shimane ókori Izumo múzeuma



Az Izumo Taisha bejáratától mintegy 150 méterre található a Shimane Museum of Ancient Izumo. A múzeum a terület mitológiai eredettörténeteit és a tényleges régészeti történelmet is bemutatja a modern korig. Megtekinthető még a több száz mesés bronzkard és harang, amelyeket szertartásszerűen eltemettek.

A múzeumban számos angol nyelvű magyarázó tábla és információs lap is található, valamint egy sor rövidfilm, amelyek több nyelven is elérhetőek, kölcsönözhető feliratozó berendezéssel.



Számomra a csúcspont egy kiri-ha zukuri chokuto volt gyűrűs markolat véggel ellátva, ami a fontos kulturális javak kategóriájába tartozik. A 6. - 7. századból származhat és kiváló állapotban volt. A koshirae gyártási módszere nagyon világosan látható, kis uchidashi kör alakú díszítésekkel, dekoratív tagane vésőnyomokkal, és egy stilizált, kettős sárkánymintás markolatvéggel. A pengén jól kovácsolt, folyékony o-itame hada volt látható, de a kijelzőt nem úgy állították be, hogy a hamon is látható legyen.


https://www.izm.ed.jp/english/






Ha először látogat Japánba, Kiotó megkerülhetetlen, hiszen egy világkincs. Tokióban sok jó látnivaló van, és Japán katonai fővárosaként jegyezték majdnem négyszáz éven át, ezért ez a város tele van szamuráj történelemmel. Ugyanakkor ez egy olyan metropolisz, amely ugyanolyan, mint más nagyvárosok szerte a világban. Ha mégis szeretne letérni a kitaposott útról, akkor nem tévedhet, ha ellátogat néhány kisebb városba, vagy prefektúrákba, és falvakba. A csodák egész kincsestára csak arra vár, hogy felfedezék őket.



Amíg még itt vagy... (Frissítés)



Sikeresen összegyűjtöttük a pénzt a Shin-Gobankaji Projekt Heisei csoport első kardjára. Most a következő kard(ok) következnek.

De még mindig szükségünk van a segítségére. A Shin-Gobankaji projekt a közelmúlt egyik legmerészebb projektje a kardkészítés történetében. A mesterség hosszú története során hullámvölgyeken ment keresztül, és jelenleg meglehetősen törékeny lejtmenetben van. A japán kardkészítés nem csak kardkovácsokból áll. Ez egy csapat, amely különböző mesterségekből áll, amelyek egymástól függenek. Ha az egyik mesterség eltűnik, vagy egy készségkészlet, akkor az egész lánc veszélybe kerülhet. Ezt az űrt nem lehet külföldről érkező amatőr mesteremberekkel kitölteni, vagy belföldről. Vannak hagyományok és kánonok, amelyeket követni kell, és amelyek tanítóról tanítványra szállnak.

A kézműves mesterségek könyvekből való visszafejtése és újraindítása nem fogja megoldani a helyzetet, hacsak nincs egy csoport szilárd háttérrel a hagyományos kézműves mesterségekben.

Ezen képességek bármelyikének elvesztése a régi kardok megőrzését is befolyásolhatja. Például jelenleg elég komoly hiány van habaki és hüvelykészítőkből. Ezek a tárgyak szintén nagyon fontosak az ókori kardok megőrzéséhez.

A probléma nem egyszerűen abban rejlik, hogy megváltoztatjuk a törvényt, és engedélyezzük a kardkészítőknek, hogy több kardot gyártsanak. A helyzet ennél sokkal összetettebb. Még ha meg is változtatnák, és engedélyeznénk a havonta három-négy kard gyártását, a művészi integritás és a minőségellenőrzés fenntartása mellett a pengék minőségének megőrzése a legtöbb kovács számára nagy kihívást jelentene. Véleményem szerint a legnagyobb probléma az, hogy senki nincs tisztában a mesterség nehéz helyzetével.

Szükségünk van a segítségére. Létrehoztunk angol nyelvű oldalakat, hogy lehetővé tegyük a Shin-Gobankaji projekt nemzetközi támogatását. Az összegyűjtött összegek a reprezentatív művek fontos adatait fogják létrehozni az egyes császárkorszakoktól kezdve, amelyek valószínűleg a szabványok közé kerülnek majd az értékelésekhez a jövőben a Showa-korszak műveinek értékelésében. Valamint a fontos kardokról szóló információs táblák. (Gotoba császártól kezdve) angol nyelven a Japánba látogatók számára.

Mint azt sokan tudják, mi csupán a kardok őrzői vagyunk a mi generációnk számára, és azután átadjuk őket a következő generációnak a lehető legjobb állapotban, hogy megpróbá