Keresés

Kiégés, vagy alulmotiváltság az edzésben.

Frissítve: 2021. ápr. 2.


 




Azok, akik harcművészetet gyakorolnak immáron több éve vagy évtizede, szembesülhettek már azzal, hogy: „Miként maradjunk motiváltak számos évnyi tréning után és miként jussunk túl azon az érzésen, amikor már egy ideje nem érezzük a fejlődést, és kiégettnek érezzük magunkat az edzések során.”


Manapság egy olyan világban élünk, amit úgy is jellemezhetnénk, hogy: Újdonságra éhes unalom. Nehéz a rengeteg színes és érdekes dolgok világában egy „monoton” dologra koncentrálni és követni, amikor minden ötödik-tízedik percben rátekintünk a mobiltelefonunkra, hátha van rajta valami érdekes újdonság. Ezek az információk mind egy- egy „mikorkielégülést” okoznak azáltal, hogy dopamint termelnek az agyban. Az agyunk hozzászokik a kis élvezetekhez és egyre sűrűbben, egyre többet akar.




Érdemes ezeken a sorokon elidőzni egy kicsit.



Az emberek manapság nehezen tűrik a monotóniát, pedig ez az egyik legszebb ékköve a harcművészetek tanulmányozásának. A karatéban jól ismert fogalom a monotóniatűrés. Nagyon fontos kifejezés, érdemes elgondolkoznunk a mélyebb jelentésén és felvennünk a szótárunkba, ha eddig nem volt ismerős ez a kifejezés számunkra.

A monotónia egyhangúságot jelent, a monotónia állapota az a pszichés állapot, amelyet a környezeti ingerek, valamint az egyszerű és ismétlődő feladatok miatt, alacsony pszichés aktivitás, egyhangúság jellemez.


A monotónia tűrés képessége kifejezetten fontos olyan sportok esetében, melyek sok ismétlődő mozdulattal járnak, vagy ha maga a sportmozgás zártláncú.


Elsodor bennünket a rohanó világ, de a Dojo kikötő, sziget számunkra a kavargó nagyvilágban, ahogy a családunk is állandó, nem változik. A Dojo a mi második családunk, otthonunk, ahol kötelességeink vannak egy szint felett. Fontos megemlíteni, hogy a Budo nem csak a harcművészetek gyakorlása, hanem egy életstílus is. A hétköznapi életünkben is merülnek fel problémák, ahogy a Budo gyakorlása közben is. Tehát a motiváció lanyhulása néhanapján az élet része, egy újabb megoldásra váró feladat. A megpróbáltatások, amiken keresztül megyünk, része az emberi minőség magasabb szintjére lépésének. Találjunk belső iránymutatókat, ahogy azt Mas Oyama mondta: „Csak egy újabb hegycsúcs, amit meg kell másznom.”


Az egyik legfontosabb dolog a probléma megoldásához vezető úton, az önvizsgálat, ami szintén fontos eleme a harcművészeteknek. Tekintsünk magunkban és találjunk meg az okát a motivációnk elvesztésének, vagy az érdeklődés lankadásának.





Csak úgy lehet egy problémára megoldást találni, ha felismerjük a problémát és rámutatunk. Nem találhatunk megoldást egy adott problémára, ha nem tudjuk mi váltja ki.


Nos, azt gondolom, hogy ezen a folyamaton mindenkinek önmagának kell keresztül küzdenie magát és megtalálni a válaszokat és a saját motivációkat.


Néhány megoldási képlet az én szerény tárházamból, ami az évek folyamán gyűlt össze:


-Még ha az edzés „unalmas” is megpróbálom észrevétlenül, másokat nem zavarva élvezetesebbé tenni a gyakorlást a magam számára.


Oly módon, hogy kiválasztok magamnak egy-két alaptechnikát és azok csiszolására koncentrálok. Így edzés közben egyszemélyes láthatatlan edzést tartok önmagamnak, gyakorolva a lábmunkát, pontos szögeket, tartásokat… Ugyanezt megtehetjük egy Kata ismétlésével, pontosításával, ugyanis minden a befektetett idő arányában fejlődik.





-Ha az érdeklődésünk alábbhagy, próbáljuk meg újra felszítani a tüzet, mégpedig azáltal, hogy bővítjük ismereteinket az adott művészeti ág tanulmányozásával. Olvassunk a Taoizmusról vagy tanulmányozzunk a Zent, ez segíthet a harci művészetek magasabb szintre emelésében.


-Ismerjük meg az adott stílus történelmét, olvashatunk kiváló könyveket ebben a témakörben, mint például: A Shogun, Musashi: Az öt gyűrű könyve, Eiji Yoshikawa: Musashi stb...


-Tanulmányozhatjuk a kínai vagy japán teaceremóniát.


-Ha nem szeretünk olvasni manapság rengeteg dokumentumfilmet nézhetünk a videó megosztókon az adott témakörben.





-Ismerjük meg más stílus mestereinek élettörténetét, mint például: Mas Oyama, Morihei Ueshiba, Funakoshi Gichin, Jigoro Kano. Ezeknek a nagymestereknek az életútját olvasva friss energiákkal töltődhetünk fel, remek motivációk.


-Minden alkalommal, amikor eljutunk az edzőterembe, az egy kis győzelem a lustaságunk felett. Az első győzelem, amikor belépünk a Dojo-ba, mert nem maradtunk otthon a pamlagon heverve. A legnagyobb győzelem, amikor végig csinálsz egy edzést, mert ugyanígy juthatunk keresztül az élet más problémáin is. Van egy remek kínai mondás: „Kung- fut tanulni annyi, mint árral szemben evezni.”


-A lelkesedés lanyhulásán vagy a kiégésen segíthet, ha megkérjük mesterünket, hogy hadd foglalkozzunk kezdő tanulókkal. Ugyanis ott minden más megvilágításba kerül és minden újra izgalmas lesz, mert felkavarjuk az álló vizet és egy új érdekes kihívás elé nézhetünk.





-A társaság szintén nagyon fontos, ami körülvesz bennünket. A közös érdeklődésű emberek társasága segít átvészelni a mélypontokat. Egymás motiválása és egy jó beszélgetés edzés előtt vagy után sokat segíthet.





-Néha mindnyájan elveszíthetjük motivációnkat, de ne feledjük, „kötelességünk” a gyakorlás. A megszerzett tudás gyarapítása, a hagyomány ápolása majd annak átadása a következő generáció számára nagyon fontos.


A konklúzió mindannyiunk számára, akik régen járjuk ezt az utat az, hogy ahogyan eddig is, ezután is túl kell jutnunk a nehézségeken és az ebből nyert tapasztalatokat érdemes megosztani azokkal, akik éppen ebben a nehéz helyzetben vannak. Figyeljünk egymásra és nyújtsunk segítő kezet a nehéz helyzetben lévőknek, mert mint ahogyan korábban említettem, a Dojo a második családunk.



Mindenkinek sok sikert kívánok ezen a küzdelmekkel teli utazáson.






 



71 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése