Keresés

A Birmingham arms fair és a páncéldoboz esete.




2021 november 21-én a mesterem és én jó szokásunkhoz híven ellátogattunk a szokásos Birmingham-i antik fegyvervásárba kincseket felkutatni.

Remek nap volt csodaszép antik darabokkal, mint mindig.


Az elmúlt alkalommal találkoztunk egy kedves idős úrral, aki igazán szép dolgokat árult. Miután szóba elegyedtünk, véletlenül vettem tőle két gunto kardot. Remek kardok. Civil penge katonai szerelékkel ellátva és megkímélt állapotban. Ezekről később tervezek egy rövidebb írást, amelyben bemutatom őket.

Tegnap is ott volt az idős úr és ismét szóba elegyedtünk.

Közjáték: Miután végignéztük a kiállított dolgokat, megéheztünk és ellátogattunk a közeli McDonalds étterembe. Mialatt hódoltunk a gasztronómia kimagasló remekműveinek és elmerültünk az ízorgiában, telefonhívás érkezett. Az egyik edzőtársunk telefonált, aki már régóta tervezte, hogy csatlakozik hozzánk és megveszi élete első Nihonto-ját. Megkérdeztem, hogy éhes-e és vigyünk-e neki is valamit enni. Azt válaszolta, hogy természetesen nem állhat ő sem ellen a minőségi ételnek.

Így megrendelve a fenséges ételt, ügettünk vissza a vásárba, hogy ott találkozzunk a barátunkkal és hogy együtt folytassuk a kincsvadászatot.


Színpad változása: Ismét vissza az öreg kereskedőhöz.

Tehát ott álltunk a mesterem az edzőtársam és én az öreg kereskedővel és a japán kardokról beszélgettük és próbáltunk valamit kicsalni tőle jó áron.

Mialatt a beszélgetés folyt a barátom elkezdte fogyasztani a nemes étkeket, amiket hoztam neki.

Nos, először letette az ételt a földre, és úgy folyt a diskurzus. Majd később kissé feloldódva letette az italát és az ételt tartalmazó papírzacskót egy ott heverő dobozra, ami az idős úré volt.


Letekintve elszörnyedve láttam, hogy egy Yoroi dobozra pakolta le a nedves papírpoharat és a minőségi zsírokban gazdag ételek zacskóját.




Szóltam neki, hogy ha nem okoz nehézséget, akkor ne tegyen már tönkre egy antik darabot. Pironkodva vette le a dolgait a dobozról és tette máshová.


Kapva az alkalmon megkérdeztem az öreg kereskedőt, hogy ugyan eladó-e a doboz és ha igen mennyibe kerül.

Mondott rá egy remek árat és én tovább ütve a vasat megkérdeztem, hogy ha hozzácsapnánk a dobozt az általam kiszemelt kardhoz, akkor adna-e kedvezményt a kettőre.

Nagy megelégedésemre igent mondott. Ekkor valahonnan hallottam egy hangos nyögést és egy nagy sóhajt, de csak a pénztárcám volt az. Gyorsan elhessegettem a zavaró gondolatokat és újra a kincseimre fókuszáltam.


Többször felhívtam már a figyelmet az írásaimban az antik dolgok védelmére és megóvására.

Szeretnék itt megkérni mindenkit, hogy ha antik tárgyakkal van körbevéve, akkor, ne egyen és igyon. Legfőképpen ne helyezzen semmilyen nedves italos poharat vagy zsíros dolgokat a lakkfelületre, mert lehet, hogy maradandó károsodást okoz a felületen.

Azt mondhatnánk erre, hogy na jó, de én sosem viselkednék úgy, mint ez a fiatalember. Igen, én is ezt vártam volna tőle több, mint tíz év Iaido gyakorlás után.

A japán művészetek kedvelése és a harcművészetek gyakorlása senkit nem tesz automatikusan olyan emberré, aki érti és értékeli az antikvitásokat. Leginkább nem tanít meg rá, hogy miként vigyázzunk rájuk és óvjuk őket. Ez egy igazán nagy hiányossága a japán antikvitások amatőr műkedvelőinek és a japán harcművészetekkel foglalkozó embereknek. Kérek mindenkit, hogy akit érdekel ez a témakör tájékozódjon és fejlessze tudását a nagyobb jó érdekében


Természetesen a barátom is megvette élete első valódi japán kardját és mindenki nagyon boldogan távozott az antik vásárról.


Az, hogy miként fogja ápolni és karbantartani az új kardját az már egy másik történet. Ugyanis egy Iaito penge és egy Nihonto karbantartása közel sem azonos feladat.





18 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése